LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Emlékezés egy erdélyi történészre — a Békés Megyei Levéltár 2009. szeptember 18- i Kovách Géza-emlékülése (Balogh Dorottya). LSZ 59. (2009) 3.

Hírek Partium, a Bánság demográfiai, gazdasági viszonyaival, helytörténettel foglalkozott a török kiűzésétől 1848-ig. Agrártörténeti munkáit, az árutermelő jobbágyság, a majorsági gazdálkodás kialakulását, az úrbérrendezést, a nagybirtok gazdálkodását, a kézművesség történetét érintő könyveit, tanulmányait magyar, román, német nyelven publikálta. Historiográfiai és kultusztörténeti kutatásokkal is foglalkozott, különösen az első világháború előtti, erdélyi kötődésű történésznemzedéknek szentelt nagy figyelmet. A Békés Megyei Levéltár igazgatójának, Erdész Ádámnak bevezetőjéből kiderült, hogy7 Kovách Géza a rendszerváltozás után gyakran megfordult Gyulán, a Békés megyei levéltárosokkal szoros szakmai, baráti kapcsolatba került, sőt a levéltárat amolyan magyarországi „hídfőállásnak" tekintette. Terjedelmes, historiográfiai szempontból kimondottan értékes hagyatéka saját kívánságára a Békés Megyei Levéltárba került. Az idén befejeződött a több mint hat iratfolyóméternyi hagyaték rendezése, ez indította a levéltárat arra, hogy idei konferenciáját a Partiumot, a Bánságot és Békést is magába foglaló Dél-Alföldet egy történeti egységként kezelő történész munkásságának számbavételére szentelje. A Sarkadon tartott emlékülésen hét előadás hangzott el: Szász Zoltán — az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa — a román történetírás elmúlt 60 évben lezajlott fordulatait tekintette át. A nag)

7 ívű előadásban bemutatta az 1945 utáni nagy váltást, mikoris a román kommunista párt a korábbi dákoromán elmélet helyett a román-szláv történeti kapcsolatok előtérbe állítását tette kötelezővé az oktatásban, a propagandában és a történettudományban is. Szó esett arról az 1954. évi bizalmas tanácskozásról, amelyen a dákoromán eredetelmélet feladása is szóba került. Bár felvetődött az eredetmítosz „lecserélésének" gondolata, erre mégsem került sor, sőt, a nemzeti kommunizmus térhódításával párhuzamosan ismét teret kapott a nacionalista vonal. Szász Zoltán igen szemléletesen mutatta be a történetírás szerepét a diktatúra korszakában, kitérve arra is, hog}

7 1968-at követően — amikor Románia nem vett részt Csehszlovákia lerohanásában — a belső támogatottságát növelni kívánó rezsim miként nyitott teret bizonyos értelmiségi törekvéseknek. A háromkötetes Erdély története szerkesztője beszélt arról is, hog}

7 a román történetírás „kanonizált" fő vonalához nem illeszkedő, politikatörténetet kényszerű okokból nem művelő erdélyi magyar történészek számára — különösem az 1968-at követő pár évben — milyen gazdaság- és társadalomtörténeti kutatásokra adódott lehetőség. A Kovách Géza pályájának hátterét megrajzoló előadás után egy életrajzi blokk következett: két aradi helytörténész, Ujj János és Puskel Péter Kovách Géza fordulatos életének kulcsmozzanatait idézte fel. A személyes hangú visszaemlékezések sokrétűen bemutatták, hog}r

egy, a neki rendelt pályáról kivetett, közösségét szolgálni akaró tanár, történész milyen nag}7 szerepet játszott az elmúlt évtizedekben fokozatosan szórványosodé aradi, Arad megyei magyarság identitásának megtartásában. Mindkét vendég Kovách Géza első aradi tanítványai közé tartozik, anekdotikus elemeket sem nélkülöző előadásaikból a hallgatók megismerhették a tanárt, az intézményszervezőt, a privát és közösségi gondokkal küzdő embert, aki a legnehezebb időkben is kovásza volt a maga nemzeti környezetének. Hogy szűkebb közegében szeretet és tisztelet övezte, azt jelezte a népes közönség soraiban helyet foglaló sok aradi, nagyszalontai, borosjenői, zerindi és más Arad megyei helységekből érkezett vendég. Csetri Elek kolozsvári akadémikus az egyetemen diákként és tanársegédként eltöltött közös évekről beszélt. Előadásában pontosan bemutatta az erdélyi magyarság felsőoktatási intézményrendszerének 1944 utáni átalakulását. Kortársként láttatta, hogy7

1948 körül miként zajlott le az egyetemen az a stafétaváltás, amelynek keretében a piarista Balanyi Györgyhöz, Bíró Vencelhez hasonló történészek helyére Bányai László és Balogh Edgár 83