LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Emlékezés egy erdélyi történészre — a Békés Megyei Levéltár 2009. szeptember 18- i Kovách Géza-emlékülése (Balogh Dorottya). LSZ 59. (2009) 3.

Hírek került. Beszélt arról, hog}

7 a változások menetében milyen szerep jutott a maguk generációjának. Hangsúlyozta, hogy mekkora törés volt Kovách Géza életében az egyetemről való távozása, hogy e lépést követően kikerült az őt formáló, támogató és bizonyos mértékig védő szakmai közegből. Kiemelte, hogy a közveden szakmai közegből való kiszakadás ellenére Kovách Géza képes volt számottevő életművet teremteni. A konferencia második részében Kovách Géza életművének legfontosabb vonulatait tették mérlegre. Blazovich László az aradi történésznek a Bánság múltjára vonatkozó kutatásait mutatta be. 1998-ban a Dél-alföldi évs%á%adok szerkesztőjeként éppen a Csongrád Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója tette lehetővé, hogy Kovách Géza A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése (1716-1848) című munkájában megírhassa Bánság-kutatásainak szintézisét. Különösen érdekesek voltak azok a gondolatok, amelyek a Bánság tágabb környezeténél gyorsabb és sikeresebb gazdasági fejlődését magyarázták. Erdész Ádám, a rendező levéltár igazgatója Kovách Géza historiográfiai kutatásait tekintette át. Elmondta, hogy az Aradon letelepedő, akkor még fiatal történész az Arad és Arad megye történetét megíró Márki Sándor személyében ráakadt arra a jószerivel egyeden dualizmus kori magyar történészre, akinek munkássága — legalább részben — a szocialista Romániában is idézhető volt. Erdész Ádám bemutatta, hogy a Márki-életmű kutatása hogyan terebélyesedett a dualizmus évtizedeire kiterjedő historiográfiai kutatássá. A mérleget megvonva megállapította, hogy bár Kovách Géza a maga életműve egyik legfontosabb részének tekintette az érthetőség kedvéért „tudóslevelezésnek" nevezett kutatást, a sok-sok részpublikáció ellenére éppen ezen a területen nem sikerült eljutni az összegző monográfiáig. 1990-ig politikai okok miatt nem volt mód a történészdiskurzus historiográfiai elemzésére, a rendszerváltozás után pedig hiányzott a kiadó, amely megbízást adott volna erre a fontos munkára. A záró előadást a hagyatékot rendező Héjjá Julianna, a Békés Megyei Levéltár főlevéltárosa tartotta. Állagról állagra haladva bemutatta a terjedelmes, gazdag tartalmú fondot. Az iratanyag legfontosabb vonulatait követve részletesen szólt Kovách Géza céheskézműipari, jobbágyságtörténeti kutatásairól, néprajzi munkáiról. Az előadás egyértelművé tette, hogy a Kovách-hagyaték az 1944 utáni romániai magyar történetírás egyik igen fontos, ma már kutatható forrásegyüttese. Egy-egy számottevő történész távozása után az életmű lassan-lassan elsüllyed a könyvtárak mélyén. Keveseknek adatik meg, hogy haláluk után néhány évvel munkásságukat a szakma felidézze, mérlegre tegye. Jó, hogy Kovách Géza esetében ez így történt, munkái a mostoha körülmények miatt a maga korában nem mindig jutott el ahhoz a körhöz, ahol értékelték volna azokat. A konferencián elhangzott előadások láthatóvá tették azokat az alapokat, amelyekre a továbbiakban, akár határon átnyúló kutatások keretében építeni lehet. A jelek szerint ez a hagyaték elindított egy eredményeket ígérő Arad—Békés megye együttműködést. A kutatói szándék támogatására utal az, hog}

7 a rendezvény protokollvendégei között jelen volt az RMDSZ Arad megyei elnöke és Arad alpolgármestere, valamint Békés megyei önkormányzatának vezetői is. Köszöntőikben megerősítették a regionális kutatások támogatásának szándékát. Végezetül Erdész Ádám elmondta, hog}

7 a 2010. évi konferenciát Nagy utalások címen rendezik — szó esik majd békési diákok középkori egyetemre járásáról, Kossuth Lajoshoz induló politikai zarándoklatról, katonák első világháborús utazásairól és természetesen a turisztika korábbi formáiról is. Balogh Dorottya 84