LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Kovács Ilona: Beszámoló a XI. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nemzetközi Levéltári Napokról. • 2004. [LSZ 2004/4. 65-70. p.]

tettek. Az úrbéri terhek törlesztése és a regáléjogok kezelése az I850-es években fokrólfokra különvált, s a regálé pénzek kezelésére létrejött egy ún. Közbirtokossági Testület, amely az idő folyamán teljesen függetlenedett a községtől. Az előadó bemutatta e testület működését, az általa kezelt vagyon alakulását, a községi önkormányzattól való elválás okozta konfliktusokat egészen 1889-ig, amikor az egykori regálé vagyon egy barátságos egyezség keretében visszatért a községi önkormányzat kezelésébe. Végezetül megvonta mindazon folyamatok mérlegét, amelyek — legalábbis részben —, az 1845. évi megváltás nyomán indultak el. Kiss András, a Román Országos Levéltár Kolozs Megyei Igazgatóságának ny. fölevéltárosa 18. századi erdélyi utak a szabad királyi város státus felé címmel tartotta meg előadását. Párhuzamosan két különböző városi közösség útját vázolta fel; a végcél mind a két esetben az erdélyi települési hierarchiában legmagasabb fokon álló szabad királyi városi jogállás megszerzése volt. Az egyik település a korabeli történeti forrásokban Transsilvaniae civitas primaria, illetve metropolis Transsilvaniae néven is emlegetett Kolozsvár, amelynek hosszú ideig kellett arra törekednie, hogy jogaira hivatkozva — és befolyásos pártfogók közbenjárására — visszaszerezze eredeti jogállását, amitől a mostoha történelmi körülmények miatt megfosztották. Végül I. József 1709. augusztus 10-i kiváltságlevelében helyezte vissza Kolozsvárt régi státusába, és ezzel helyreállt szabad királyi városi jogállása. A másik település azokhoz a hányatott sorsú örményekhez tartozott, akik a 17. század végén jelentek meg Erdélyben, de nem volt saját, közösségük életét öntörvényeik szerint igazgatható településük. Az örmények először Besztercén telepedtek le, majd a városból történt kitiltásukat követően a szamosújvári kincstári uradalomhoz tartozó Gerlán telepedtek le. 1726. október 16-án kiváltságlevelet kaptak, többek között az Armenopolis, Szamosújvár, Örményváros településnév használatára és adományként azt a helyet, ami a szamosújvári uradalomhoz tartozott. 1736-ban kitartó közbenjárásuk, pénzügyi kapcsolataik eredményeként a kincstártól 100 000 forintért száz évre zálogba vehették az egész szamosújvári uradalmat, majd Szamosújvár városa 1759-ben szabad királyi város lett. Az érdeklődők ezt követően Csatáry György, a Beregszászi Főiskola tanára Beregszász az örökváltságok idején c. előadását hallgathatták meg. Az előadó bevezetőjében megjegyezte, hogy Beregszász múltjának legteljesebb összefoglalása még mindig a Lehoczky Tivadar által 1881-1882-ben megjelentett Bereg vármegye monographiája. A szovjet érában is csupán a Kárpátalja városainak és falvainak története c. gyűjteményben — amit először ukrán nyelven 1969-ben, majd orosz nyelven 1982-ben adtak ki különböző turisztikai tájékoztatókban — szerepelt a város rövid története. Csatáry a rendelkezésre álló adatok alapján vázolta, milyen társadalmi élet folyt Beregszászban, Bereg vármegye székhelyén a 18. század végétől a társadalom rendjét és szerkezetét megváltoztató 1848-1849. évi forradalomig és szabadságharcig. Előadásának végén rámutatott, hogy a várostörténettel kapcsolatos részletek felkutatása huzamosabb levéltári munkát igényel, azonban ehhez Beregszászban egyelőre nincsenek meg a korszerű lehetőségek. Takács Péter, a Debreceni Egyetem Történettudományi Intézetének egyetemi docense a Oppidumok és vásározó helyek Szabolcs megyében 18-19. században c. előadásában hangsúlyozta, hogy a vizsgált korszakban Szabolcs vármegyében a mezővárosok több típusával találkozik a történész. E típusok és változatok közül társadalmi dinamizmusát, gazdasági fejlődését, közigazgatási és igazságszolgáltatási szerepkörét tekintve első 67