LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - Kunné Tornóczky Andrea: Levéltári Nap Szekszárdon. • 2003. [LSZ 2003/1. 78-80. p.]
korában felszaporodott iratmennyiség szükségessé tette a levéltár rendbetételét és az iratok lajstromozását. A növekvő tennivalók a jegyző mellé segítő tisztviselők alkalmazását tették szükségessé. A levéltárügyben II. József korában jelentős változás következett. Egyre inkább előtérbe került a latin nyelv ismerete, illetve olyan szakemberekre (archivárusokra) tartottak igényt, akik jogi, politikai, történeti és olykor paleográfiai ismeretekkel rendelkeztek. így került sor 1802-ben az első levéltárnok, Kisfaludy Benjámin kinevezésére. Beiktatásának a bicentenáriumát ünnepelhette idén Baranya Megye Levéltára. Lakatos Andortól, a Kalocsai Főegyházmegye Levéltárának vezetőjétől intézményük történetének részletes kronológiáját hallhatta a közönség. Nyomon követhettük, hogy hogyan vált egyre nélkülözhetetlenebbé a levéltáros munkája az iratkezelésben és rendszerezésben. Az első főállású levéltárossá Kalocsán 1972-ben Székely Lászlót nevezték ki. Az iratanyag növekedése miatt 1989-ben sor került egy segéd levéltáros alkalmazására is, 1995-től pedig már két szakirányú végzettséggel rendelkező levéltáros látja el a tennivalókat. Az intézményt ekkor minősítették nyilvános magánlevéltárrá, és a történeti levéltárat leválasztották az érseki hivataltól. A múlt és a jelen eseménytörténetén kívül az előadó a jövőbeli elképzeléseit is megosztotta a hallgatósággal. Bősze Sándor a Somogy Megyei Levéltár igazgatója folytatta a referátumok sorát a Somogy megye múltja, jelene, jövője címmel. Az előadó említést tett arról, hogy a nagy levéltári iratrendezés korszakában — a levéltárosok selejtezése során — katasztrofális méretű pusztulás következett be az iratanyagban, amely „eredményeként" a Mohács előtti iratok túlnyomó része megsemmisült. Még a második világháború alatt sem érte ilyen méretű károsodás a levéltárat, és ezt követően az 1950-1998-ig terjedő időszakban hatszorosára nőtt az iratanyag mennyisége. Ezzel szemben a dolgozók létszáma csökkent. Az előadó ezzel rámutatott a levéltárügyet igen élénken érintő problémára, ami az elkövetkezendő időszak egyik megoldandó feladatát jelenti. Az előadásában foglalkozott a dél-dunántúli levéltárak együttműködésének a szükségességével. A régió összefogása az uniós csatlakozás egyik alappillére lehet. Az állományvédelem terén pedig kiemelte a források digitalizálásának szükségességét, hiszen a pusztuló források értékes információi, sokszor csak a legmodernebb eszközökkel menthetők meg az utókor számára. A korreferátumok sorát a Tolna Megyei önkormányzat Levéltárának igazgatója, Dobos Gyula TÁXIZ. A házigazda bemutatta a vármegyei levelestár történetének legfontosabb csomópontjait, a török kiűzését követő újjáépítés, a megye benépesítése időszakát és a változó színhelyű megy egy ülésekre vándorló levelestár első — 1727-től — állandó helyszínén Simontornyán, majd 1780-tól a megyeszékhellyé lett Szekszárdon alakuló körülményeket. 1836-ban felépült az új vármegyeháza, végül ez az épület lett napjainkig otthona a levéltárnak. Az előadó méltatta Lengyel János lajstromozó reformkori munkásságát, majd a levéltárat 41 évig irányító Hadnagy Albert szerepét. Tevékenységéből kiemelte a történelmi nemesi családok iratainak megmentését, amely erőfeszítései dacára sem lett országos gyakorlattá. Részletesebben foglalkozott a megyei fenntartás alatti utolsó évtizedekkel, amikor a levéltár személyi, tárgyi feltételeiben, az intézmény tudományos, kiadványozási és közművelődési tevékenységében ugrásszerű változás következett be. Két új raktárbázis oldotta meg az iratok elhelyezésének gondjait, , hiszen 12 év alatt megkétszereződött az iratok mennyisége. A mikrofilmező műhely napjainkra regionális feladatok ellátására is alkalmassá vált. 79
