LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - Kunné Tornóczky Andrea: Levéltári Nap Szekszárdon. • 2003. [LSZ 2003/1. 78-80. p.]
LEVÉLTÁRI NAP SZEKSZÁRDON 2002. szeptember 2-án nyolcadik alkalommal került megrendezésre a Tolna Megyei Levéltári Nap. A téma és az előadók személye a régión is túllépve országos érdeklődésre számot tartóvá és egyben a tolnai megyehét legrangosabb eseményévé emelte a konferenciát. A Levéltárak, a levéltárügy múltja, jelene és jövője elnevezést viselő rendezvény a megyei levéltárügy 275. évfordulója alkalmából várta, fogadta a levéltárak múltja iránt érdeklődő helyi közönséget, és nem utolsó sorban a tíz megyéből és a fővárosból érkező 78 levéltárost. A szekszárdi Vármegyeháza dísztermében — a vendéglátók nevében — Dobos Gyula, a Tolna Megyei Levéltár igazgatója üdvözölte az érdeklődőket, ismertette a konferencia célját és menetét. Ezt követően Koltai Tamás, a Tolna Megyei Közgyűlés elnöke köszöntötte a megjelenteket. Többek között hangsúlyozta, hogy a levéltárak az egész nemzet emlékezetét jelentik. A raktáraikban őrzött dokumentumok nélkül nem lehetne hitelesen bemutatni múltunk történetét, így ezen intézmények pótolhatatlanul fontos kulturális és missziós szerepet töltenek be napjainkban. A konferencia nyitó előadását Szögi László, a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke tartotta A magyar levéltárügy évszázadai címmel. A közel ezeréves szakma fejlődésének áttekintésén túl rávilágított arra, hogy a hazai iratkezelés eleve hátránnyal indult Nyugat-Európához képest. Míg nálunk államalapításunk évszázadától kezdett elterjedni az írásbeliség, addig a majdani francia területeken már a 7. századtól vannak példák a jogbiztosító iratok kiadására. A hátrányt Magyarország nagyjából a 13. századra csökkentette, ám az azt követő virágzás után a törökkor következett, amely időszakban pótolhatatlan veszteség érte a levéltárügyet. A fellendülést a 18. sz. második fele hozta meg, amikor nemcsak központi, hanem megyei levéltárak is létrejöttek. A fénykort a 20. sz. eleje jelentette, ekkorra a Magyar Országos Levéltár valódi tudományos kutató intézménnyé vált. Napjainkban a hazai levéltárügy ismét kedvező irányú fejlődést könyvelhet el, tekintettel az újonnan épült/épülő korszerű intézményekre, valamint az anyagvédelem terén alkalmazott új technikákra. Az informatikai forradalom újabb kihívásokat jelent, hamarosan létrejöhet a magyar elektronikus levéltár, amely komoly próbatétel elé állítja a szakmát. Rövid szünetet követően következtek — a tágabb értelemben vett régió — levéltárairól szóló előadások. Elsőként Erdős Ferenc, a Fejér Megyei Levéltár igazgatója ismertette a levéltár történetének fontos eseményeit. Elsősorban a jogtudó értelmiségi főlevéltárnokok tevékenységét vázolta. így megemlékezett többek között olyan kiváló egyéniségekről, mint Rosti Zsigmond, Modrovics Ignác illetve Fekete János. Ők voltak a levéltár iratanyagának első igazi rendezői, selejtezői, a dokumentumok rendszeres használói, az első feljegyzések készítői. Munkásságuknak köszönhetően a 19. sz. végére rendezett állapotok alakultak ki a vármegye levéltárában. A következő korreferátumot A Baranya Megyei Levéltár múltja, jelene, jövője címmel, Odor Imrétől, az intézmény igazgatójától hallhattuk, aki elsősorban vármegyéjük levéltárának a 18. századi történéseire — a hőskorára — világított rá. Baranyában az első komoly iratrendezés Pápai István nevéhez fűződött, amiért a vármegyétől 1735-ben igen busás, 100 forintos fizetséget kapott. A Mária Terézia 78
