LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Gorjánác Rádojka: "A magyarországi levéltárak típusai és feladatai": Egyetemi Levéltári Nap az ELTE Egyetemi Könyvtárában, 1996. április 16. • 1996. [LSZ 1996/2. 66-70. p.]

A programban szereplő előadó helyett Gecsényi Lajos, a Győr Megyei Levéltár igazgatója mondta el személyes impresszióit a megyei önkormányzati levéltárak helyzetéről és feladatairól. Előadásában elsősorban a mai nehéz anyagi és személyi helyzetről beszélt, a kötelező és önként vállalt feladatokról (feladatrendszerről), a kutatási viszonyok változásáról, amelyeket immár több, újonnan megjelent törvény reguláz. Ehhez még meg kell említeni a „kárpótlásnak nevezett gőzhengert", amely lefoglalta a levéltárosok minden idejét. A kárpótlási feladatok csökkenésével egyre inkább merül fel a „hogyan tovább?" kérdése: levéltárosok a közigazgatási feladatok felé orientálódjanak vagy a tudományos munka felé, illetve azt a középutat kellene megtalálni, ahol e két munka együtt végezhető. A városi, települési önkormányzatok levéltárairól Kállay István tanszékvezető egyetemi tanár szólt. Történelmi áttekintésében plasztikus képet festett Kassa, Pécs, Szeged, Sopron, Pest és Fehérvár városok archívumainak megalapításáról a XVIII. sz. első felében. A levéltárak megalapítását hamarosan a levéltári feladatok központi meghatározása követte (pl. 1785-ben a Helytartótanács elrendelte a regesztázást). Érdekességként kell megemlíteni, hogy az első, városi levéltárnak címzett családkutatási kérelem Morvaországból érkezett 1794-ben. Kormos László nyugalmazott levéltárigazgató, az Egyházi Levéltárak Nemzetközi Szervezetének alelnöke mindenekelőtt nehezményezte, hogy a hagyománnyal szemben az életbe lépett új levéltári törvény nem használja az „egyházi levéltárak" elnevezést, holott ezeket a levéltárakat a történelem során mindig egyházi levéltáraknak hívták. Beszélt továbbá az egyházak levéltári anyagának forrásértékéről elmondván, hogy az 1526 előtti forrásanyag 9300 levéltári kútfőt számlál eredetiben, illetve másolatban jelezte továbbá, hogy Patmosz kolostorában jelentős mennyiségű XVI. századi magyar vonatkozású iratanyag található. Az egyházi levéltárakkal szembeni háború utáni ellenséges magatartást mára már konstruktív viszony váltotta fel, aminek következtében az egyházi levéltárak önállóan működő tudományos, egyházi intézményekké fejlődhettek. A jövőben elvégzendő feladatok között elsősorban az iratrendezés és segédletkészítés szerepel, de nem kevésbé fontos a restaurálási munkálatok elvégzése, a modern felszereltség beszerzése és a levéltárosképzés. A magyarországi egyházi levéltárak is bekapcsolódtak az Egyházi Levéltárak Nemzetközi Szervezetébe, amely egyesület tevékenységéhez II. János Pál pápa is hozzájárult, és 1995-ben Prágában rendezték meg a 7. nemzetközi egyházi levéltári kongresszust. A katonai és hadilevéltárakat Markó György alezredes, a Hadtörténelmi Levéltár főigazgatója mutatta be. Ez a levéltár idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját. A jelenlegi épületet a második világháború után foglalta el, amikor is a Honvédelmi Minisztérium a volt Nádor laktanyát utalta ki a levéltár céljaira (ahol a múzeum már 1929 óta működött). Az előadó röviden ismertette az európai hadilevéltáraknak az állami levéltári rendszerben elfoglalt helyének különböző szervezeti megoldásait (pl. Ausztriában a Kriegsarchiv a Staatsarchiv szervezetében működik; a német Militararchiv a Bundesarchiv kebelében; Svédországban polgári intézményként; a legtöbb keleti országban, illetve a volt Varsói Szerződés tagállamaiban, valamint a nyugati országok közül Franciaországban a haderőhöz csatolták), majd vázolta az Osztrák-Magyar Monarchia közös múltjából eredő, katonai vonatkozású levéltári anyag sorsát, továbbá a Monarchia felbomlását követően a hadiszervezet levéltárügyének megnyugtató rendezésére irányuló törekvést. A Hadtörténelmi Levéltár szervezete fennállása alatt többször változott, mára önálló jogi személy lett, és a Hadtörténelmi Múzeummal együtt végzi tudomá-67