LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Fatalin Miklós–Vlasits Géza: Az I. Soproni Levéltári Nap. • 1994. [LSZ 1994/2. 103-105. p.]

kötni a nemrég megjelent Házi Jenő Emlékkönyv, valamint a várostörténeti sorozat első kiadványának bemutatásával. Az egybegyűlteket Turbuly Éva, a Soproni Levéltár igazgatója köszöntötte, majd Fejes Zoltán Sopron város polgármestere nyitotta meg a rendezvényt. A bevezető előadást Hiller István, a budapesti tudományegyetem tanársegéde tartotta. „Hatalmi politika és helyi érdek" című dolgozatában Sopronnak a XVII. század első felében kialakult kedvező helyzetéről beszélt. Az előadó két okot emelt ki. Egyrészt, az erdélyi fejedelmek hadjáratai idején állandóan veszélyeztetett Pozsony helyett három alkalommal Sopronba hívják össze az országgyűlést. Páratlan lehetőség volt ez a város életében, a diéta ideje alatt helyben folytathattak tárgyalásokat az ország vezető tisztségviselőivel, a követekkel, valamint a városban tartózkodott egy ideig a király is. A másik esemény, amely kedvezően hatott a városra, az az Esterházy-család birtokszerzése volt a környéken. Esterházy Miklóst Sopronban választják nádorrá és az elkövetkező 20 évben, mint a legbefolyásosabb, udvarhű magyar politikus, Sopron érdekeit is érvényesíteni tudja. Sopron tudott élni a váratlan lehetőséggel, elérte az uralkodói akarat, a rendi érdek és a városi elképzelések összhangját, amely komoly eredményeket hozott számára. Bariska István a „Soproni vonatkozású források a Kőszegi Levéltárban" című előadásában „anyaváros-leányváros" kapcsolatnak nevezte Sopron és Kőszeg viszonyát. E szép szimbólum használatát azzal indokolta, hogy Kőszeg a XIV. század elejétől kezdődően a soproni magánjogi intézményeket vette át. Az e korból származó kőszegi oklevelek ezt a folyamatot dokumentálják. A Kőszegi Levéltár igazgatója a két város kapcsolatát korszakolva kiemelte a források jellegének megváltozását abban az időszakban, amikor Kőszeg az alsóausztriai főhercegi kamara igazgatása alá került. Az alsó-ausztriai minták hatására Kőszegen is kialakult a differenciált levéltár, amelyet a nagysorozatok létrejötte bizonyít. A dokumentumok tükrében Sopron szerepének felértékelődése akkor következik be újra, amikor Kőszeg a protestáns szellemiségű intézményeit védi az ellenreformáció idején oly módon, hogy ismét a soproni, illetve pozsonyi példák adják a hivatkozási alapot. Gecsényi Lajos, a Győri Levéltár igazgatója a „Nemesi társadalom és annak hatása a XVII. századi Nyugat-Dunántúlon" című előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt száz évben a történettudomány csak a felvidéki köznemesség történetének szentelt elég időt. A nyugat-dunántúli nemesség kutatása indokolatlanul korlátozódott a gazdasági viszonyaik felderítésére. Az ország három részre szakadása után a kialakuló új főnemesi központok vonzásában létrejön egy olyan köznemesi csoport, amely nem birtokai és katonáskodása révén jut nagyobb befolyáshoz, hanem a főnemesi, megyei és királyi szolgálatai következtében. Elhangzott, hogy ezen családok hivatalaikat, felemelkedésüket nemcsak hűségüknek, hanem műveltségüknek, iskolázottságuknak, a kor szintjén jelentős jogi ismereteiknek köszönhették. Az előadó hangsúlyozta, hogy a főúri családok dokumentumaival párhuzamosan a még feltáratlan köznemesi levéltárakat is fel kell dolgozni oly módon, hogy a gazdasági és birtokviszonyok mellett az iskolázottság, a családi, házassági, öröklési kapcsolatok is helyet kapjanak, és így alakuljon ki egy teljesebb kép a XVII. századi nyugatdunántúli köznemességről. Rövid szünetet követően Kovács József László, a miskolci egyetem munkatársa emelkedett szólásra. Előadásában a Faut Márk által a XVI—XVII. század fordulóján összeállított első soproni krónikáról beszélt, mely a mintegy 60 soproni krónika közül (korábban csupán 30 körülire tették a számukat) az első, igazán tudatosan történeti szándékkal íródott alkotás. A szerző elsősorban — természetesen — saját kora történéseiről tájékoztat, mégpedig javarészt hitele-104