LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Ódor Imre: Vas Megyei Levéltári Nap - 1990. április 25. • 1990. [LSZ 1990/3. 99-101. p.]

Vas megyei Levéltári Nap '90 1990. április 25. „Egyletek, egyesületek, társulatok Vas megyében a XIX—XX. században" címet viselte a — hagyományos Szent György helyett Szent Márk napján — hetedik alkalommal megrendezett szombathelyi levéltári konferencia. Az ülésszak elnöki feladatkörét Kiss Mária nyugalmazott levéltár-igazgató — a tőle megszokott erélyességgel — látta el. A tanácskozást rangjához illően — először a vasi levéltári napok történetében — a megyei tanács elnöke, Bors Zoltán nyitotta meg, hangsúlyozva a téma jelentőségét és külön aktualitását. Bősze Sándor „Egyesületek a XIX—XX. században" című, nagyívű bevezető előadásában a kérdéskör komplex 'megközelítésére vállalkozott. Az egyesület fogalma körüli terminológiai bizonytalanságokra rávilágítva — egy rövid historiográfiai összegezést követően — kísérelte meg egy többfaktorú, általános érvényű egyesületfogalom meghatározását. Az egyesületek — valójában csak érintőleges — szabályozásának (1848-tól) áttekintése során külön kiemelte Rajk László belügyminiszter 1946. júl. 4-i rendeletét, melynek nyomán alig 2 hét leforgása alatt közel 1500 egyesület szűnt meg. Az előadó részletesen szólt még — példák sokaságán keresztül — az egyesületek társadalmi szerepéről és történetileg kialakult típusairól, rámutatva, hogy a mozgalmas politikai időszakok — a szocialista korszakot kivéve — mindig egyesületserkentőnek bizonyultak. Bariska István a polgárosodó Kőszeg egyesületi életét vette górcső alá, s osztotta meg vizsgálatának eredményeit a tekintélyes számú érdeklődővel. Bevezetőjében ugyancsak az autonómiakutatás aktuális jelentőségét emelte ki, hiszen — mint mondotta — „az úgynevezett közvetlen részvétel társadalomszervező elvét és gyakorlatát több, mint negyven esztendőre száműzte a bolsevik típusú hatalomgyakorlás". Az egyletalapítás reformkori időszakának tanulságaként említette, hogy korántsem a mennyiség, az egyesületek száma bizonyult döntőnek, hanem a kollektív, célközpontú társulások létrejötte és tudatformáló ereje. Előadása az állami szabályozás béklyóitól megszabaduló, pezsgő dualizmus kori egyesületi élet — korabeli tudósításokkal fűszerezett — áttekintésével zárult. A Soproni Bányászati Múzeum munkatársának, Bircher Erzsébetnek „Sopron-Vasi Szederegylet" című előadása üde színfoltja volt a délelőtti tanácskozásnak. A Szederegylet — mint az előadásból kitűnt — valóban Széchenyi István gróf „gazdasági célú társasága" volt. Széchenyi már 1826-tól kísérletezett a szederfa meghonosításával és elterjesztésével. Agitáló röpiratát („Selyemrül") 1840-ben jelentette meg, s 1841-től személyesen, illetve levelezés útján is igyekezett a Dunántúl nemességét a selyemhernyó-tenyésztés ügyének megnyerni. A kezdeti lelkesedés és a vállalkozási kedv hamar lelohadt, s az ígéretes vállalkozás — más hasonló kezdeményezés útjára jutva — 3 év alatt összeomlott. Széchenyi imádsága és pénze sem segített. A tiszavirág-életű Szederegylet történetét felelevenítő előadás — a hangulatos reformkori levelezés jóvoltából — a kor légkörét visszaadva, mentalitást és stílust egyaránt érzékeltetett. Tilcsik György a szombathelyi városszépítés hőskorszakának feltárására vállalkozott előadásában. A püspöki székhellyé lett város dinamikus fejlődésének következtében a magisztrátus 1832-ben a tűzesetek megakadályozására, az épületek renoválására és a megyeszékhely csinosítását célzó intézkedések kidol-99