LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Ódor Imre: Vas Megyei Levéltári Nap - 1990. április 25. • 1990. [LSZ 1990/3. 99-101. p.]

gozására egy — 13 tagú — bizottságot küldött ki. Á „Csinosságra ügyelő Bizottság" 1841-ig állt fenn. Az 1848. évi XXIII. te. 28. pontjának előírása alapján Szombathelyen is megalakult az „Építő és Szépítő Bizottmány". Az intézményesített városszépítő tevékenység 1864-ben kapott új lendületet. Az ekkor megalakult (és 1867-ig működő) Városi Szépítészeti és Építészeti Bizottmány elkészítette a város új rendezési tervét. A társadalmi alapon nyugvó városszépítés 1885-ben jelent meg a városban a Szombathelyi Szépítő Egyesület létrejöttével. (1943-as feloszlatását követően 1968-ban alakult újjá.) A délelőtt utolsó előadását Rácskay Jenő muzeológus tartotta „Vas megyei bankok és pénzintézetek egyesületpártoló tevékenysége a dualizmus korában" címmel. Vas megye országos viszonylatban is élen járt a bankrendszer kiépítésében (Szombathely például e téren Pécset és Győrt is maga mögé utasította), s a pénzintézetek a korszakban virágzó egyesületek támogatásában is jeleskedtek. Főként a szociális és kulturális jellegű egyesületeket támogatták, de a támogatottak sorában szerepelnek a torna, az önkéntes tűzoltó, a szépítő és egyéb egyesületek (pl. izraelita nőegylet, feminista kör, állatvédő egyesület stb.) is. A támogatás mértéke általában az egyesületek nagyságától, illetve pénzügyi helyzetétől függött. Némely egyesületet több pénzintézet (néha 4—5 is) támogatott. Az előadás megállapításait számos példa tette hitelessé és szemléletessé. A délután első előadója, Mayer László, a Vas Megyei Régészeti Egylet több mint negyedszázados működését tekintette át. A megyei régészegyletek létrejöttében meghatározó szerepet játszott a polgári átalakulást kísérő környezetátalakító munka, melynek következtében a régészeti és történelmi emlékek száma ugrásszerűen megnövekedett. A leletek tömegméretű befogadására az előző korszakokat meghatározó magángyűjtemények már nem tudtak vállalkozni. Az országosan érvényesülő tendencia bemutatását követően a helyi sajátosságokról, a kiemelkedő jelentőségű szombathelyi magángyűjteményekről és a Régészeti Egylet 1872. évi alapításának körülményeiről nyújtott részletező képet az előadó. Az egyesület működését vezetőváltozásai meghatározóan befolyásolták, így jellemzően különült el a Lipp Vilmos, Rezsőfy György, Burány Gergely és Kárpáti Kelemen nevével fémjelzett időszak. A Régészeti Egyesület 1900-ban szűnt meg, pontosabban beolvadt a Vasvármegyei Kultúr Egyletbe, amely felvállalva elődje célkitűzéseit, így például 1908-ban sikerre vitte az állandó múzeum ügyét. Kondicsné Kovács Éva vizsgálódásának tárgyát a körmendi ipartársulatok és ipartestületek kialakulása és működése képezte. Arra keresett — és talált — választ, hogy az 1872. évi úgynevezett ipartörvény miként hatott a Vas megyei kisváros iparűzőire, s milyen stratégiával törekedtek — a céh biztosította védelem megszűnését követően — a mesterség színvonalának megőrzésére. Az iparosok közös fellépésének eredményeként sikerült hatályon kívül helyeztetni a csőddel fenyegető 1872-es törvényt, s az új (1884. évi) ipartörvény nyomán a szakképzettség ismét felértékelődött. Az ipartestületek legfőbb célkitűzése valósult meg ezzel, s így e testületek jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a kézműipar a II. világháború végéig meghatározó ágazata maradjon a magyar gazdaságnak. Wirth Zsuzsanna „Protestáns egyesületi élet Szombathelyen a két világháború között" címmel tartott előadást, .szemléletesen bemutatva és bizonyítva egy kisebbség értékalkotó képességét. A kiváltképpen két területen (szociális és kulturális) nem lebecsülendő jelentőségű eredményeket elkönyvelhető Protestáns Kör sikerének magyarázatául a mai társadalom számára is hasznosítható, ősi bölcsesség szolgált: „hozzáértő embert a megfelelő helyre!". Az utolsó előadó hálátlan feladata — a házigazdák udvariasságát itt is ki* 100