LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Breinich Gábor: Fővárosi Levéltári Nap '88. • 1989. [LSZ 1989/2. 107-109. p.]

feltárásához adja meg a lehetőséget a kötet, amely — mint azt Benda Kálmán kiemelte — az egy ember által áttekinthetetlen forrásanyag felkutatását vé­gezte el — 18 ország levéltárosainak közreműködésével. A Buda Expugnata két kötetének értékeit elemezve rámutatott, hogy a szerkesztők első ízben vállal­koztak egy magyarokat és nem magyarokat egyaránt érintő európai esemény teljes forrásanyagának bemutatására, amellyel az egyetemes történetírás szá­mára is alapvető tájékoztatást tudunk adni. Evégett kívánatosnak tartotta a mű valamely világnyelven történő megjelentetését. Az 1988-ban megjelent Források Budapest Múltjából V/B 1954—1958 című kötetről Rainer M. János, az MTA Történettudományi Intézete munkatársa tar­tott ismertetést. Elmondotta, hogy a dokumentumgyűjtemény, a forrásokkal legrosszabbul ellátott időszakról próbál tudományos eszköztárral valós képet adni. Az úttörő jellegű munka létrehozásának nehézségei közül elsőként azt említette, hogy máig sincsen az ország vezetésének felsőbb szintjeiről források­ból kialakuló kép. A középszintű vezetésre vonatkozó felsőbb szintű pártdoku­mentumok csak korlátozottan hozzáférhetők, s emellett a korszakban a lénye­ges döntések hátterében gyakran informális, dokumentumokban nem követ­hető vezetői utasítások, utasítási láncolatok is működtek. E nehézségek elle­nére — véleménye szerint — a szerzők egyfajta igazgatástörténeti optikával a korszak „oldalnézeti" képét sikerrel rekonstruálták. Hangsúlyozta: a kiadvány fő érdeme, hogy működés közben, egy válságperiódus hullámzásai közepette ábrázolja a sztálini intézményrendszer egy jól körülhatárolható szegmensét. A bemutatott dokumentumokat, a gondosan és tárgyilagosan összeállított jegy­zeteket ebből a szempontból a rendszerre vonatkozó esettanulmánnyal felérő munkának minősítette, aminek az adja meg az igazi jelentőségét, hogy — mint mondotta •— a nemzeti felkelés leverése után a régi struktúra restaurálódott, s a mégoly jelentős korrekciók ellenére alapjaiban évtizedekig ez maradt fenn. A levéltár két forráskiadványának ismertetését követően került sor Buda­pest Főváros Levéltára Közleményei 1988. évi kötetének bemutatására, amire Kresalek Gábor vállalkozott. Elmondotta, hogy a kötet szerkesztőinek kezét nem kötötte meg semmilyen aktuális eseményre való reflektálás igénye, s en­nek nyomán tág időhatárok között mozgó, sokszínű, gazdag témakört felölelő kötet született meg. A kiadvány az évkönyv jellegnek megfelelően tanulmá­nyokból, visszaemlékezésekből, levéltár-történeti és a levéltári munka jelenlegi kérdéseivel foglalkozó írásokból állt össze. A főváros levéltára „Fondos írások" sorozatának első darabjáról, a kiad­vány egyik szerkesztője, Gajáry István tájékoztatta a jelenlévőket. Az Esetta­nulmányok a főváros gazdaságtörténetéből címen közreadott tanulmányok kö­zül kettő az ipartörténet-írás műfajában arra a feladatra vállalkozott, hogy a vizsgált cégek történetét az eredeti közeg érzékeltetésével, a vállalkozások, szakmai kapcsolatok sokrétű elemzésével derítse fel. A harmadik tanulmányt — amely a budapesti Áru- és Értéktőzsde történetéhez kívánt adalékokat nyúj­tani —, mint adatgazdag, tényanyagát jól felhasználható munkát tartotta fi­gyelemreméltónak . A délelőtti program bezárója Űjlaki Péter, a BFL osztályvezetője ismerte­tője volt a levéltár-iratkezelők és irattárosok számára kiadott, továbbképzési célokat szolgáló jegyzetéről. Délután A prostitúció, mint társadalmi jelenség 1867—1914 között címen tudományos ülésszakkal folytatódott a rendezvény. Az ülésszak Vörös Károly, az MTA Történettudományi Intézete tudományos főmunkatársa elnökletével és megnyitó szavaival kezdődött. Bevezetőjében a nagyvárossá fejlődés egyik kísérőjelenségeként jellemezte a szexuális igények eldologiasodott formájú, szer-108

Next

/
Oldalképek
Tartalom