LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Farkas Gábor: Beszámoló A Dunántúl Településtörténete III. Konferenciáról: Székesfehérvár, 1978. • 1978. [LSZ 1978/3. 791-802. p.]

Tegzes Ferenc: A horvát katonák magatartása az 1848 szeptemberi intervenció idején Baranya megyeben c. előadásából megtudhattuk, többek között, hogy Jellasics hadait a határőrvidék katonái kivételével erőszakkal kényszerítették a magyar forradalom leverésére. A horvát és a magyar nép között évszázados kapcsolat van, amely mentes a gyűlölettől. Ez a generációkon át öröklődő egymás iránti tisztelet volt egyik oka annak, hogy Baranya földjén a horvátok viselkedése nem volt ellenséges. A két nép közötti viszályt az uralkodó körök szították, amikor vélt nemzeti sérelmeiket, — amelyek távol álltak a népi érdekektől — fegyveres úton akarták megoldani. Erre eklatáns példát szolgáltatott Jellasics, aki egy szűk horvát nacionalista csoport élére állva Európa legreakciósabb politikai rendszerével szövetkezett. Az előadás meggyőzően bizonyította, hogy a Habsburg ellenforradalom eszközéül felhasznált Jellasics a horvát népben támaszt nem igen talált. Füzes Miklós: Batthyány Kázmér és a nemzetiségek c. előadása középpontjában is a horvát kérdés állott. A magyar rendi nacionalizmus a nemzetiségi jogokat nem ismerte el, és 1848 őszén is ez érvényesült. A horvát pártütés természetesen jogtalan és forradalomellenes tett volt. Batthyány viselkedése a horvát foglyokkal azonban túlmutatott az „úri gesztuson", s talán a megegyezés útjának egyengetéséhez tartozott. A szerb lázadást azonban leverte, mert abban igen reálisan társadalmi anarchiát látott. Elemezte az előadás a románokkal való egyezkedéseket is, annak végső eredményét. Az előadás végén megállapította, hogy 1848-1849-ben a magyar és nemzetiségi lakosság körében a megegyezés lehetetlen volt, mert egyik fél vezető garnitúrája sem rendelkezett olyan ideológiával, amely az egyetlen járható utat, a közös sorsot megmutatta volna nekik. Erdős Ferenc: Fejér megye császári biztosai az ellenforradalom szolgálatában c. előadás elöljáróban a megye ideiglenes megszállását, a parasztság körében elszigetelten jelentkező osztrákellenes mozgalmakat jellemezte. Gyulai Gaál Ede császári-királyi biztos az ellenforradalom céljainak megfelelően 1849 január—április között átszervezte a megye és Székesfehérvár adminisztrációját. Törekvésében különösen a földbirtokosok támogatták. A biztos nem tudta megszilárdítani a császári uralmat: a honvédsereg győzelmes tavaszi hadjárata, a nép növekvő ellenállása arra kényszerítette, hogy 1849 április végén elmeneküljön. 1849 júniusában kibontakozó osztrák—orosz intervenció idején ismét császári hadak dúlták fel a megyét. A várost biztosító császári helyőrséget a népfelkelők augusztus 10-én elűzték. Honvédegységek és irreguláris csapatok augusztus 19-ig tartották Székesfehérvárt és a megye egyes részeit. Héringh Ignác, az újonnan kinevezett biztos, miután Falkenhayn és Jablonowski vezérőrnagy egységei leverték a felkelést, katonai uralmat vezetett be. Lukács László: Az 1848—1849. évi forradalom és szabadságharc emléke a Fejér megyei néphagyományban c. felszólalásában Fejér megye falvaiban gyűjtött történeti mondák, népdalok, kéziratos paraszti feljegyzések segítségével azt vizsgálta, hogy a forradalom és a szabadságharc helyi eseményei (a jobbágyfelszabadítás, a nemzetőrség és a honvédsereg szervezése, a pákozdi- és a móri csata, az ozorai diadal, a szabadságharc bukása és az önkényuralom), hogyan őrződtek meg a néphagyományban, a népi emlékezetben. Valamennyi eseményhez ugyanis napjainkig élő hagyományanyag kapcsolódik, főként történeti mondákban és népdalokban. 800