LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Farkas Gábor: Beszámoló A Dunántúl Településtörténete III. Konferenciáról: Székesfehérvár, 1978. • 1978. [LSZ 1978/3. 791-802. p.]

I Dóka Klára: A Sárvíz és a Sió 1848-1867 közötti csatornázásáról beszélt. Ezek a munkák a Dunántúl keleti felében nagy jelentőségűek voltak. Mindkét folyót a csatornázás előtt szinte összefüggő mocsár övezte, s a települések csak a mocsár peremén vagy a szigetszerű magaslatokon keletkeztek. A lakosság a XVIII. sz. előtt a vizeket jól tudta hasznosítani. A megszaporodott népesség azonban már a mocsarak lecsapolásának igényét veti fel. A lecsapolás a XIX. század közepéig megtörtént, a víztől elhódított területeken a lakosság növekedett, és sorra keletkeztek az új települések. Mindkét vízrendezés sikeres volt, sőt a továbbfejlesztésre is készültek tervek, pl. 1863-ban a Sárvíz hajózhatóságáról. Dankó Imre: Sárbogárd településtörténete c. előadása a Mezőföld egyik jellegzetes községéről szólt. A kereskedelmi utak kereszteződésénél, a vásáros helyektől távolabbra eső, a nagybirtokok közé ékelt középnemesi családok és népes zsellérek által lakott Bogárd vonzáskörzete a XIX. sz. eleje óta egyre nagyobb lett. A mezővárosi státus már ezt a kiemelt szerepet ismeri el. Helyzeti energiája folytán a XIX. sz. második felében rohamos növekedésnek tanúja a kutató. A járási közigazgatási, törvénykezési székhely megszervezésével politikai szerepe nőtt, a vasúti csomópont kiépítésével pedig kereskedelmi helyzete emelkedett. A XX. század elejétől Fejér megye egyik fontos vidéki centruma. Draskóczy István és Pifkó Péteri A társadalmi kapcsolatok Bajőton az 1828-1869 közötti években c. felszólalásban az Esztergom megyei bányavidékhez kapcsolódó település telkesgazdái és a zsellérek közötti házassági, rokonsági kapcsolatokat vizsgálta. A szerzők felhasználták többek között az 1828. évi országos összeírás, illetve az 1869. évi népszámlálás adatait is. Az előadásból érződött, hogy a kutatás e területen még járatlan úton halad, de eredményeit éppen ezért tanulságosnak, a kutatást pedig követésre méltónak tartjuk. Blázy Árpád: Az 1855. évi kolerajárvány hatása Zala megye lakosságára c. hozzászólásában az újkorban is elég gyakori és súlyos áldozatokat követelő járvány keletkezéséről, terjedéséről, lefolyásáról, a védelmi intézkedésekről hallottunk. Az előadó rámutatott arra, hogy a zárlat hiánya a járványt fokozta, hisz az főleg az utak menti településeken pusztított. Megindokolta, hogy a folyók, patakok semmiképpen sem terjesztették a járványt, hisz a betegség a vízfolyásokkal ellentétes irányban terjedt. A járvány áldozatait az alsóbb néposztályok köréből szedte. Lőrinc Péter: A Bánát agrárstruktúrája a XIX. században c. felszólalása elején körülhatárolta azt a területet, melynek kérdéseiről szórni kíván. Ezt Torontál és Temes megyékben határozta meg, és nem vette tekintetbe a Krassó^Szörény, valamint Arad megyékben levő területet. Az előadó a többi között kifejtette, hogy a Bánság nemcsak ma, de 1918 előtt sem alkotott egységet, s a tarka nemzeti struktúra mellett a földbirtokviszonyok változatossága is jellemezte. Vanek Siftár: A cigányok letelepedése a Muravidékén c. előadásában történetileg vázolta fel e népcsoport szétszóródását Európában. Több adatot sorolt fel, melyekkel bizonyította, hogy a Balkánon, Délkelet-Európában, a Duna-medencében már a középkor folyamán népes cigánylakosság élt. Ezután rámutatott tarthatatlan helyzetükre, mert szinte minden országban az üldözés volt az osztályrészük. Az újkori fejlődés folyamán az uralkodó nemzetbe a cigányság már nem tudott asszimilálódni, ellentétben 793