LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Tudományos feltárás, forráskiadványok - Kádár Tamás: Középkori oklevelek, levelek, gazdasági iratok és egyéb levéltári források publikálása Magyarországon 2005–2016 között (Szövegközlések és regeszták). Levéltári Közlemények, 89. (2018) 265-
KÁDÁR T AMÁS KÖZÉPKORI OKLEVELEK, LEVELEK, GAZDASÁGI IRATOK ÉS EGYÉB LEVÉLTÁRI FORRÁSOK PUBLIKÁLÁSA MAGYARORSZÁGON 2005‒2016 KÖZÖTT (Szövegközlések és regeszták) A középkori oklevelek és az egyéb, az 1526. évi mohácsi csatát megelőző időszakban keletkezett levéltári forrástípusok kutatása és publikálása a rendszerváltozás körüli évek óta valóságos reneszánszát éli Magyarországon. Az utóbbi mintegy másfél évtizedben a középkori okleveles források feldolgozása és kiadása különösen nagy intenzitással folyt, sőt elmondható, hogy az, kisebb visszaesés és hullámzás után az elmúlt néhány esztendőben ‒ elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete középkori témacsoportja, valamint a Magyar Medievisztikai Kutatócsoport munkatársainak köszönhetően ‒ ismét jól látható növekedést mutat.1 Örvendetes módon, Horváth Richárd alapos gyűjtő munkája eredményeképp az 1991‒2004 között megjelent oklevélpublikációk részletes bibliográfiája is rendelkezésünkre áll. Így Bartoniek Emma 1929-ben napvilágot látott, majd a Draskóczy István ‒ Soós István szerzőpáros jegyezte, 1991-ben közreadott forrásközlés-gyűjtés révén, illetve azokkal együtt csaknem valamennyi, a tudományos igényű levéltári forráskiadás kezdetei óta a szakmunkákban, ismeretterjesztő kiadványokban és a periodikákban Magyarországon megjelent oklevélközlés számba vétetett.2 A mohácsi katasztrófa előtt készült hazai, illetve az ugyanezen időszakban keletkezett, magyar vonatkozással bíró külföldi levéltári források iránti töretlen kutatói érdeklődés, és az ennek folytán az eredeti nyelvű, tömörebb-bővebb regeszta formájában, vagy épp fordításban közölt oklevél publikációk számának szakadatlan, szinte évről évre tapasztalható növekedése értelemszerűen újfent és a jelek szerint mind rövidebb időközönként szükségessé, sőt az elmélyült történészi munka érdekében jóformán elengedhetetlenné teszi, hogy az elmúlt időszak e tárgybeli termését szisztematikusan, a lehető legnagyobb merítéssel összegyűjtsük és egy-egy 265 1Gyűjtésünk számadatai közül csak néhány példát ragadunk ki. 2005-ben (illetve ezen év kiadási időpontként való megjelölésével) 34 okmánytárban, oklevéltárban és egyéb tudományos publikáció oldalain összesen 1170 regeszta és 712 eredeti nyelvű szöveg közlése jelent meg. 2010 folyamán 27 publikációban 1927 oklevélkivonat és 1161 szöveg kiadása, míg 2016-ban 19 munkában összesen 1288 regeszta, valamint 188 forrásközlés látott napvilágot. 2Magyar történeti forráskiadványok . Összeállította: Bartoniek Emma. Budapest, 1929 /A Magyar Történettudomány Kézikönyve I. 3/b./, 51‒79. (918‒1382. sz.); Draskóczy István ‒ Soós István: Középkori oklevélpublikációk Magyarországon 1945‒1990 között. Bibliográfia. Levéltári Közlemények, 1991. 1‒2. sz. 9‒55. ; Horváth Richárd: Középkori oklevelek publikálása Magyarországon 1991‒2004 között. Levéltári Közlemények , 2007. 2. sz. 3‒34.