LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Tudományos feltárás, forráskiadványok - Kádár Tamás: Középkori oklevelek, levelek, gazdasági iratok és egyéb levéltári források publikálása Magyarországon 2005–2016 között (Szövegközlések és regeszták). Levéltári Közlemények, 89. (2018) 265-
újabb publikáció-jegyzék formájában közreadjuk. A magyarországi és külhoni középkorkutatás ily módon való, bizonyára joggal remélt elősegítése mellett erre sarkall a Bartoniek Emma által elkezdett és követői munkája által immár gyakorlattá és egyben hagyománnyá is lett vállalkozás. A 2005 és 2016 közötti időszakban Magyarországon megjelent, magyar vonatkozású középkori levéltári források kiadásainak számbavételével és a korábbi, bevált gyakorlat nyomán kronológikus, csoportokra való osztás szerinti közlésével, az alábbiakban ezen értékes tradíció továbbvitelére teszünk kísérletet. Egyúttal mindenkit kérünk, buzdítunk a gyűjtés hiányosságainak és az esetleges bibliográfiai pontatlanságok, hibák észrevételezésére, illetőleg javítására, nem kevésbé pedig a jövőre, pontosabban a 2016 utáni esztendőkre vonatkozó gyűjtés majdani elvégzésére és publikálására. Az oklevélközlések számbavétele, rendszerezése és listázása során csaknem minden tekintetben a korábbi, Draskóczy és Soós hivatkozott munkájában alkalmazott metódust követtük.3 A gyűjtés köre is teljesen megegyezik az ott lefektetett célkitűzésekkel és elvekkel: igyekeztünk minden, a jelzett időszakban Magyar -országon nyomtatásban vagy digitális adathordozón megjelent levéltári forrásközlést felkutatni. Jóllehet próbáltunk a szakma által kevéssé ismert és felhasznált helytörténeti kiadványokra és kisebb lélegzetű írásművekre, cikkekre külön figyelmet fordítani, gyűjtésünk bizonyosan nem hiánytalan, és a legjelentősebb hiátusok várhatóan főképp e területen mutatkoznak majd meg, annál is inkább, mert néhány ilyen, kis példányszámú, nehezen hozzáférhető és gyakran csekély szakmai értékű munkát szándékosan kihagytunk bibliográfiánkból. Fő célunknak ugyanis, tökéletesen egyetértve a korábbi, részletesebben Horváth Richárd által kifejtett koncepcióval, azon forrásközlések számbavételét és beemelését tekintettük, amelyek a tudományos kutatás számára érdemben használhatóak, és egyszersmind ‒ ez már saját kiegészítésünk ‒ a szakmai minimál-követelményeknek is megfelelnek.4 Gyűjtésünket az egyes publikációk jegyzetapparátusára is kiterjesztettük, az ott megbújó forráskiadásokat ‒ leginkább kurtább iratokról: parancslevelekről, relati okról és missilis ekről van szó ‒ azonban csak akkor vettük fel listánkra, ha a doku mentum teljes szövegét, bármiféle kihagyás nélkül tartalmazzák. A levéltári tételeket, illetve azok megjelenési helyét ‒ a két korábbi gyűjtéshez hasonlóan ‒ öt kategóriára bontva közöljük. I. Forrásközlések eredeti nyelven vagy regesztában: eredeti (túlnyomórészt latin, vagy szinte elhanyagolható hányadban német és olasz) nyelven, vagy tartalmi kivonatban (vagy némely, rendkívül kisszámú esetben idegen nyelvű regeszta formájában) közreadott okiratok. II. Szórványpublikációk eredeti nyelven és regesztában: zömében egy-egy tanulmányban vagy közleményben, vagy egy kötet függelékeként/melléketeként megjelent, korlátozott számú okmányok. Középkori hungarikák, pecsétek, címerek és oklevelek 266 3Draskóczy ‒ Soós: i. m. 9‒10. 4Horváth: i. m. 4‒5.
