LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Kiállítások - Elek László: Az orosházi nyomdatörténeti kiállításról. • 1977. [LSZ 1977/2. 403-405. p.]

ElekLánló: AZ OROSHÁZI NYOMDATÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁSRÓL 1976. december hő 12-én nyitotta meg Orosházán, a Szántó Kovács Müzeumban a Békés megyei Levéltár igazgatója "Az orosházi nyomdászat 100 éve" cimll kiállítást, Több mint 400 írásos emléket felsorakoztató anyagának kétharmad részét a megyei levéltár, egyharmadát a helyi múzeum Juhász Balázs gytljtőklubja — élén Koszorús Oszkárral, a könyvesbolt vezetőjével - és több, az ügyet lelkesen felkaroló nyomdász adta össze. A levéltári iratokból nemcsak az egyes korszakok sajtóra és sajtótermékekre vonatkozó fontosabb hivatalos rendelkezéseit (napilapok, hetilapok, folyóiratok engedélyezése és megszűnésének, megszüntetésének bejelentése, sajtóvétségeket kivizsgáltató felhívások, nyomdaiparra vonatkozó egyéb utasitások stb.) ismerhették meg a látogatók, hanem a megye nyomdai ellátottságának számszerű alakulását s a helyi üzemének értékesebb sajtótermékeit is. Többet éppen az alispáni és a főszolgabírói hivatalokhoz felterjesztett nyomtatványok alapján. Szerencsés tárgyi gazdagítást eredményezett aztán a néhány éve Miskolcon meghalt orosházi származású Szabó Pál tanár levéltárban elhelyezett hagyatéka, amely jelentősen megemelte a helyi gyűjtők hasonló jellegű kollekciójának értékét, és különösen a két világháború közötti időszak hitelesebb bemutatását, árnyaltabb vizsgálatát tette lehetővé. A kiállitás eszmei-logikai tervezését, a rendelkezésre álló anyag szelektálását, a forgatókönyv elkészítését a megyei levéltár, a technikai kivitelezést a Békés megyei Muzeumok Igazgatósága vállalta magára és végezte el. A jubiláris évforduló ihletésében fogant vállalkozás csak jő értelemben vett, mértéktartóan szerény helytörténeti célt tűzhetett maga elé. Az orosházi nyomdák ugyanis, bármily nagy is volt egy-egy időszakban a számuk — volt ugy, hogy egyszerre 5 működött — sem méreteikben, sem hatókörük szélességében, sem termékeik, kiadványaik minőségi színvonalában, ízlésformáló erejében, sem vezetőik tipográfiai felkészültségét és tudatosságát tekintve, nem voltak soha versenytársai a megye két nagy, világszinvonalat képviselő nyomdájának. Sem a gyomai Kner, sem a békéscsabai Tevan officináknak, de külön-külön még a gyulai Dobay nyomdának sem. Nem lehetett tehát a kiállitás az iparág művészi fejlődésének a dokumentációja. Nem azt láttathatta meg, hogy szolgálták-e egyáltalán, s ha igen milyen mértékben az orosházi nyomdák a szakma tökéletesedését. Termékeik csak arra nyújtottak módot és lehetőséget, hogy mint a régi tradíciók hordozói és fenntartói, elmúlt generációk életéről, bizakodó és csökött vágyairól, reményekről és bukásokról adjanak számot, az életforma, a közgondolkozás, a politikai tudat állandó alakulására, a gazdasági-kulturális élet változásaira figyelmeztetve. A kiállitás viszonylag gazdag anyagának a bemutatására a lépcsőházat és 3 emeleti termet vettek igénybe a rendezők. A lépcsőházban elhelyezett 3 fő- és 5 nagyobb méretű tabló csak érzelmi bevezetésül, ízelítőül szolgált. Az ott kiállított aprőnyom-403