LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Kiállítások - Bendefy László: A magyarországi földmérés története egy kiállítás tükrében. • 1976. [LSZ 1976/2–3. 247-253. p.]
Itt kapott helyet Beszédes József "Gyakorlós inzsenéri értekezés, Rába reguláció" cimü tanulmánya (1830). A mérőeszközök közül a ritkán látható régebbieket állították ki a rendezők. így az 1780. évi 10 öles mérőláncot: a II. József-féle kataszteri földmérésnél használták. Egy arányos mérő-körzőt és egy távcsöves szintező műszert a bécsi Steinweg-cég műhelyéből*, mindkettő 1800 évi gyártmány. Végül egy múlt század-eleji "uj libellatorium"-nak nevezett szintezőmüszert. Pontosan henger alakura csiszolt libellája miatt nagyon nehéz volt vele szintezni; ám Huszár Mátyás és Vásárhelyi Pál korában ezzel is igen jó eredményeket értek el. oooOooo Áttekintve az egész anyagot, megállapíthatjuk, hogy a magyar földmérés és térképezés fejlődés-történetét teljes egészében, elsőként ez a kiállítás mutatta be. Az anyag gazdagságáról és a válogatás jóságáról egyaránt nagy elismeréssel kell szólnunk. Pedig még teljesebb is lehetett volna; helyhiány miatt ugyanis az összehordott anyagnak kb. harmadát a raktárakban kellett elhelyezni. Ezért nem került kiállításra a debreceni tógátus deákok nagyméretű XVIII. századi földgömbje, és ezért nem hozhatták ide a Nemzeti Múzeumból Perczel Lászlónak nagyméretű, kéziratos glóbuszát, a magyar földgömbök gyémántját. Abból, amit a páratlanul szép és tökéletesen megrendezett kiállításon láttunk, sok értékes tanulsággal lettünk gazdagabbak pozitív és negatív vonatkozásban egyaránt. A legelső pozitív tanulság annak felismerése volt: mire vagyunk képesek, ha nem egyetlen intézmény, (legyen az levéltár, könyvtár, múzeum, vagy valamilyen gyűjtemény) mutatja be saját anyagát, hanem ilyen átfogó szinten, országos méretekben szemléltetjük egy-egy tárgykörben megmutatható kincseinket. A negatív tanulság is gazdagodást jelent a kiállítás tárgykörével foglalkozó kutatók számára. A kiállítás láttán ugyanis nemcsak az tűnt ki, mit láttunk, hanem az is, hogy mit nem láttunk. így megállapíthattuk, hogy bizonyos tematikus térképcsoportok a kiállításon egyáltalában nem kaptak helyet. Nem azért, mintha nem lett volna hely számukra, hanem mivel ez ideig senki sem foglalkozott feldolgozásukkal. Hogy csak két példát említsek: a XVI. század közepétől az abszolutizmus korának végéig (kb. 1870-ig) készült, az 1000 darabot jóval meghaladó geológiai térképekből egyetlen lap sem került bemutatásra. Ugyanígy voltunk a kereskedelmi úthálózat fejlődését bemutató mapákkal is. Ezekből is több száz példány került elő az utolsó öt-hat esztendőben, de a kiállításon a legjava mappákból sem láthattunk — csak mutatóba — egyetlen lapot sem. E tapasztalatokat összegyűjtve kijelölhetjük a hazai kartográfiatörténeti kutatások jövőbeni irányát. 253
