LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Zsoldosné Olay Ágnes: A levéltárak és a történelemtanítás. • 1988. [LSZ 1988/4. 48-58. p.]
pontok lehetnek elsődlegesek, mert miért ne tudjon többet egy Baranyában élő diák Szigetvár ostromáról, mint a máshol lakók. b) Komplex anyagra lenne szükség akkor is, amikor egy országos érvényű folyamat vagy jelenség éppen a helytörténeti anyagon keresztül mutatható be alaposan, differenciáltan. Baranyában ilyen téma pl. a török hódoltság kora vagy a majorsági gazdálkodás kialakulása. 28 c) Forrásegyüttest kellene összeállítani olyan országos érvényű folyamatok vagy események kapcsán, ahol éppen a helytörténeti anyag segítheti a sajátos magyar vonások bemutatását. (Pl. a városokhoz kapcsolódó XVIII—XIX! századi iratok, 29 a jobbágyfelszabadítás vagy a szabadságharc helyi eseményei.) 30 d) Végül komplex anyagot, forrásegyüttest igényelnének azok a témakörök, amelyekben egy-egy korszak életmódját, mentalitását, művelődését, vagy különböző szervezetek, apparátusok működését tudjuk bemutatni. 31 . .-•.-• 9. A honismereti olvasókönyvnek tartalmaznia kellene néhány mintaelemzést is. Unger Mátyás — jegyzetben már említett — munkáinak éppen ezek a mintaelemzések adnak nagy értéket. 10. S végül nem ártana a jegyzetapparátusban röviden és tömören összefoglalni a fontos helytörténeti eseményeket, ezek az összefoglalások konkrét keretét alkotnák a dokumentumoknak. A fenti szempontok magyarázatához hozzá kell fűzni még a következőket: az iskolai oktatásban s így a történelemtanításban is, a maximalizmustól félünk, a tanulók túlterhelésétől rettegünk. Ez a félelem „soványítja" egyre a tananyagot, öli ki belőle az eseményeket, az érdekességet, mert oldalakban, sőt sorokban méri ki a tanulnivalókat. Pedig valójában nem az a nehéz, ami sok, hanem az, ami túl tömör, s ezért érthetetlen, sematikus. A múlt izgalmas, mint egy detektívregény, de az úgynevezett nagy összefüggések, törvényszerűségek — ha nincs mögöttük elég élet —, alapjában véve unalmasak lehetnek, mert csak az értelemre hatnak. A történelemtanításnak az érzelmekre és a képzeletre is kell hatnia. Eredetileg a tananyag, az új tantervek szerint, rétegezett és differenciált; a törzsanyagot kell tudni, a kiegészítő anyag a feldolgozást és a megértést segíti. Egy ideális helytörténeti olvasókönyv csupa kiegészítő anyagot tartalmazna. Ebből semmit nem kell „tudni" — az érdekes dolgokat úgyis megjegyzik a tanulók —, ezt az anyagot fel kell dolgozni, s a feldolgozás azt segítené, hogy a törzsanyag tudása, megértése önálló munkán alapuljon. Napjainkban sok szó esik a tanári önállóságról. A központi szervek ígérgetik: a jövőben a tanárok maguk állíthatják majd össze a tanítandó ismeretek egy részét. Kérdés, hogy képesek lesznek-e erre az „ősembertől napjainkig" terjedő hatalmas anyagban, hiszen ehhez a szakirodalom olyan alkotó ismeretére lenne szükség, ami meghaladja egy ember lehetőségeit. A tanári önállóság nagyszerű és biztos területét jelenthetné viszont a helytörténet feldolgozása, feldolgoztatása, vagyis a tanulók sokoldalú és változatos munkáltatásának megszervezése. Hozzá kell tenni: ez sem könnyű feladat. JEGYZETEK 1 Komoróczy György: Levéltár-látogatás. Történelemtanítás, 1955. 4—5. sz. 118— 120. 1. 2 Bedécs Gyula: Az Ifjú Történelembarátok Köre. Történelemtanítás, 1981. 1. sz. 20—22. 1. 56
