LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Wirth Zsuzsanna: Iskola és levéltár: így történik a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban. • 1986. [LSZ 1986/1. 37-41. p.]

résznél lehet a tanulót végképp megnyerni vagy elveszíteni a történelem fakultáció számára. Ha a tanár a kényelmesnek látszó megoldást választaná, a rendelkezésre álló 16 órában csak a segédkönyv anyagát ismertetné, vagy ami még rosszabb, „diktál" belőle, akkor a tanulók érdektelenné válnak, unalmas lesz számukra az egész. „A történelem résztudományai: oklevéltan, írástörténet... pecséttan, címertan, numizmatika... Az'írott források fontosabb fajtái. Az oklevél... Missilis és irodalmi levél... Akta, irat... a levéltárak ... Levéltári alapleltárak, fond jegyzékek.. ."

2 A tantervi anyagból kiragadott példák igazolják, hogy a hagyományos módszerekkel és a rendelkezésünkre álló szemléltető eszközökkel képtelenség lenne ennek a tananyagrésznek az eredményes oktatása. Az iskolákkal való kapcsolatfelvételt megyénkben a levéltár kezdeményezte, amikor a történelemtanárok 1982. augusztus végi szakmai tanácskozásán képviselőjük elmondta, hogy várják az iskolákat, mert tudják, szükségünk lesz az együttműködésre. Elmondta ajánlatukat, hogy szívesen bemutatják az intézményt, illetve ezen felül, ha az egyes iskoláknak konkrét kérése is van, akkor lehetőség szerint segítenek. Maga az a tény, hogy látogatókat fogadjanak, nem volt újság a mi megyénkben sem a levéltárosok számára. A honismereti szakkörök, a főiskola történelem szakos hallgatói évek óta vettek részt „rendkívüli történelemórán" a levéltárban, s most ők azt a lehetőséget kínálták fel, hogy a többi iskola tanulói is megismerkedhessenek munkájukkal és a levéltárban őrzött források fajtáival. Az intézménylátogatás lefolyásáról nem kívánok részletesen szólni, mert ez hasonló módon történik nálunk is, mint amiről a cikk más megye kapcsán már szólt. Érdekesebb lesz talán beszámolni arról a „többletről", amit kaptunk a Vas Megyei Levéltártól. A szemléletesség és a szemléltetés mindig egyik legfontosabb követelménye volt az iskolai oktatásnak. Szóban megfoghatatlannak, talán kissé száraznak is tűnő anyagok esetében a vizuális szemléltetés jelentősen növelheti a hatékonyságot. Ezért jelentett különösen nagy segítséget az a diasorozat, amit Feiszt György levéltáros készített és bocsátott rendelkezésünkre, hogy sokszorosítás után valamennyi gimnázium megkapja. A válogatás nagyon jó szerkesztésben készült; az iratokról készült felvételeket többféle szempontból is lehet csoportosítani. Segítségükkel szinte valamennyi segédtudomány illusztrálható. Az oklevelek válogatásánál az volt a szempont, hogy bemutassa a vele szemben támasztott formai követelményeket, az írásmód és a pecsételés módjának változását. Ezért szerepel az összeállításban többek között a legrégebbi rányomott pecsétes oklevélről való felvétel, a kirografálást alulról és felülről bemutató oklevél. Van gótikus minuszkulákkal, gótikus kurzív és humanista kurzív írással készült; rányomott és függőpecsétes oklevél is. A pecsétekről külön felvételek is készültek. A sorozat összeállítója itt rövid hivatal történeti áttekintést is szándékozott adni, amikor például bemutatja a kancellári pecséthasználatot, valamint az okleveleknek az interregnum időszakában való hitelesítését. Ad példát a pecsét anyagának a szemléltetésére (bulla, viaszpecsét, papírfelzetes pecsét), valamint formai változásának bemutatására is (függőpecsét, függőpecsétbe nyomott gyűrűspecsét és rányomott pecsét). A címereslevelek ugyancsak szép számmal szerepelnek a diaképeken. Segítségükkel a heraldikai alapfogalmakról adhatunk áttekintést a tanulóknak. A diasorozat készítésével nem az volt a levéltár szándéka, hogy a látogatóktól tehermentesítse az intézményt. Olyan valamit kívántak kézbe adni, amit bármikor felhasználhatunk, ezáltal fokozottabban elmélyíthetjük, begyakorolhatjuk a tananyagot. Különösen a nem szombathelyi iskolák számára nyújt nagy segítséget, mert mi nem mindig tudunk eljutni a levéltárba, amikor szem-53