LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Kondicsné Kovács Éva: A levéltár és a történelem fakultáció • 1986. [LSZ 1986/2. 52-56. p.]

Iskola és levéltár Így történik a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban ... Tanári munkámban már-már leküzdhetetlen akadálynak érzem a rendelkezésünkre álló idő, valamint a megoldandó sokféle tantervi feladat és társadalmi elvárás között állandóan növekvő feszültséget. Szerepel ugyan a követelmények sorában unt szólammá merevedve az érzelmi nevelés, azt is tudjuk, mennyire igénylik a 14—18 éves fiatalok a múltat életközeiben láttató történelemszemléletét. Bizonyos mértékben mégis jogosnak tűnik a közvélemény szemrehányása: nem eléggé hatékony, mert nem emberarcú, nem élményt nyújtó, nem jellemformáló erejű a történelemtanításunk. Az adott körülményekkel megmagyarázható több hiányosság oka, eredete, de nem szolgálhatnak mentségül a belenyugvásra. Segíthet helyzetünkön, ha a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva élünk a tanári szabadság jogával és a helytörténet kimeríthetetlen lehetőségeivel. Olyan természetesen kapcsolható a tantervi anyaghoz szűkebb szülőföldünk öröksége, hogy nem jelent újabb megterhelő adathalmazt, szívesen áldoznak rá időt a diákok. Elvben nem vitatja senki sem a honismereti mozgalom és a helytörténet jelentőségét a történelemtanításban, de gyakorlati alkalmazása még a gimnáziumban sem könnyű. Nem elég, ha a tanár lehetőségeihez mérten elkötelezettje, kutatója a helytörténetnek, ha kezdeményez. Támogatásra kell találnia először saját iskolájában, mert programja a szakmai munkaközösség közös tervét érinti. Segítőtársakra van szüksége a közművelődési intézmények munkatársainak körében, akik otthonosak az iskola világában is, képesek szót érteni a kamasz korosztállyal. Fontos, hogy tudomást szerezhessen más tájak, más iskolák hasonló törekvéseiről. Lemásolható módszer nincs, de ötletet, bíztatást kaphatunk egyéni munkánkhoz. Számomra az 1983-ban Győrben tartott könyvtáros-levéltáros tanácskozáson elhangzott beszámolók, majd a Levéltári Szemle „Iskola és levéltár" rovata jelentett bátorítást, hogy összefoglaljam tapasztalatainkat. Ismertetésem a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban, tehát egy iskolán belül kialakított módszerről tájékoztat. Mivel a zsúfolt tananyag és a sokféle egyéb kötelezettség miatt tanulóinknak átlagosan napi 8 órás iskolai elfoglaltságát kell figyelembe vennünk, s még 4 órás otthoni felkészülést is, nyilvánvaló, hogy .az idővel igen körültekintően kell gazdálkodnunk. Rengeteg szempont összehangolásával alakult ki az a szervezési forma, amelyben a honismeret-helytörténet nem különül el, nem mozgalom jellegű, tehát nem működik hagyományos honismereti szakkör sem. Nagyon kevés átlagon felüli képességű diák tudná vállalni a specializálódással járó többletmegterhelést, hiszen történelem orientációjú pályaválasztásukhoz egyéb követelményekre is fel kell készülniük. Aki többet igényel az iskolán belül biztosított lehetőségeknél, felkeresheti a TIT keretében működő Ifjú Történelem-37