LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Kondicsné Kovács Éva: A levéltár és a történelem fakultáció • 1986. [LSZ 1986/2. 52-56. p.]

barátok Körét, amelyet a Vas Megyei Levéltár munkatársai vezetnek. Tulajdon­képpen minden tanulónak sokat nyújthat az érzelmileg erősen motivált helytör­téneti tájékozottság, amely könnyen kapcsolódik többféle szemléltető, sőt a tan­tárgyi válaszfalak áttörésére késztető önképzési formához. Egy ilyen hálózat szervezése természetesen más jellegű feladat, mint egy speciális szakkör veze­tése. Munkaközösségi szinten összehangolt tevékenységgel életképes igazán. A történelemtanárok személyisége évről évre módosíthatja az állandósult for­mák tartalmi elemeit, így a helytörténet szorgalmazását is. Felelősséggel csak saját szándékaimról szólhatok itt. Mivel már hosszú ideje szerencsésen találko­zik városunkban a tanári kezdeményezés és a közművelődési intézmények se­gítő készsége, úgy érzem, súlyos mulasztást követnék el, ha — jelképesen szólva — nem lépnénk be a nyitott kapukon. Tervem lényege az önképzésre késztető, mélységében differenciált, komplex művelődési-nevelési program. A levéltár és iskolánk kapcsolatát ebben az összefüggésben építettük ki. Mielőtt részletezném, célszerű vázlatosan áttekinteni az egymást kiegészítő ele­meket. Gimnáziumunkban berendeztünk egy szerény, házilag elkészített, de a leg­fontosabb technikai eszközök használatára alkalmas történelem-művészettörté­net előadótermet, amely a kisebb csoportfoglalkozások és az audiovizuális szem­léltetés gondját oldotta meg. így életre keltek a készen vásárolt diasorozatok, és felhasználhatom saját felvételeim személyesebb, ezért intenzívebben hangu­latteremtő hatását. Például a fejlődési központok műveltséget kisugárzó szere­pét sokkal jobban megértik az elsősök, ha meg tudom mutatni egymás mellett az Athénban őrzött mükénéi kincs arany fej díszeit, s a mi múzeumunkban lá­tott veíemi diadém képét. A néprajzi sarok, a címerek, a Vas megyei levéltári iratok és ősnyomtatványok másolatai, az egész miliő a fakultációs órák szem­léltető eszköztára. A másik házi műhely a könyvtárunk. Az előkészítő lépése­ket tehát „otthon" tesszük meg, a közművelődési intézmények magasabb lép­csőfokra vezetnek. A TIT székházában az ismeretterjesztő rendezvények gazdag választékán kívül külön iskolánk diákjainak évfolyamonként évente 2—2 diavetítéses úti­beszámolót tart egy kiváló orvos előadó. Az előzetes megbeszélés alapján az idő­pontot és mondanivalóját a történelemben, földrajzban, irodalomban éppen ta­nult témakörökhöz igazítja. Csak az első alkalomra, az Egyiptom összefonódó múltját és jelenét bemutató előadásra kell toborozni elsőseinket, azután már megtelik a terem önkéntes érdeklődőkkel. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban működő História Klub ha­vonta jelentkező előadásaira szintén a témától függően évfolyamonként hívjuk fel a figyelmet. A negyedikes történelem fakultációs csoport tagjai rendszeresen megjelennek többnyire az ő tananyagukhoz kapcsolódó előadások kedvéért. Ezek­nek magnetofonfelvételeit szertárunkból kölcsönözhetik. Iskolánk néhány klub­tagsági igazolványt váltott, hogy Ösztönözzük és jutalmazzuk a legszorgalmasabb hallgatókat. Ezek az alkalmak azért is hasznosak, mert a tudomány és az ismeretter­jesztés néhány élőszóbeli műfajával ismerkedhetnek a tanulók, s ez összefügg a fakultatív történelmi anyaggal. A könyvtár, a múzeum és a levéltár már sok­kal kötöttebb programot igényel. Az utóbbi kettővel a mi városunkban egyér­telműen, kizárólagosan és elkerülhetetlenül a helytörténet körébe lépünk. A dif­ferenciált ismeretnyújtás és önképzés keretei a következők: A történelemóra: mindenkihez szól a szorgalmi feladat javaslata és a meg­oldáshoz szükséges útbaigazítás. Diákkör az I. osztályosoknak: kéthetenként délután 2 óra, érdeklődésük még csapongó, felszínes. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom