LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Műhelybeszélgetés „A szocialista rendszer történetének kutatása, a korszak iratai feltárásának és értékelésének problémáiról” (Mátyás Zoltán). Levéltári Szemle, 66. (2016) 2. 89-93.

Hírek 93 mációs önrendelkezéshez való jog. A törvényhozás az utóbbit tartja fontosabbnak. Az ÁBTL-ben azonban túlnyomó részt olyan adatokat kezelnek, amelyek védelme erősen indokolható, ám a levéltár fennállása óta így is csupán két kutatási esetet utasított el. Végül ismertette a levéltár kutatási és digitalizálási statisztikáit, valamint felsorolt néhány jellemző kutatási tématípust. Apor Péter, az MTA BTK TTI tudományos munkatársa levéltárakkal kapcsolatos fő elvárásait négy szóban fogalmazta meg: hatékony, jól használható keresőfelület. A jelenkori történetírás egyik paradoxonja, hogy rendkívüli mennyiségű forrás áll rendelkezésre, amely nem feltétlenül segíti elő, hanem inkább nehezíti a történelmi tudás előállítását. Ugyanakkor a forrásbőség azt eredményezheti, hogy bizonyos történeti munkákat úgy készítenek el, hogy csak a források egy bizonyos csoportját használják fel, kihagyva más releváns forrásokat, ám összességében az elkészült mű a teljesség képét kelti. A jelenkortörténet-írás számára a digitalizálás lehet az, amely a felvetett problémára megoldást jelenthet, hiszen az online tartalmak segítségével a kutató egyszerre több forrást is használhat. Ugyanez segítheti elő a lehetőségekhez mért legoptimálisabb témaválasztást is. Ilyen értelemben ismét előtérbe került egy olyan keresőrendszer szükségessége, amelyben egyszerre futtatható keresés az MNL OL és tagintézményei fondjegyzékeiben. Véleménye szerint maga a levéltár játszik fontos szerepet abban, hogy a történeti kutatások súlypontja áthelyeződik a politikatörténeti leírások felől a társadalomtörténeti kutatások felé. Ezt kifejtve elmondta, hogy az említett paradigmaváltás a sokféle típusú forrás együttes használatának igényét támasztja, így ez továbbra is arra buzdítja a levéltárakat, hogy olyan keresőfelületeket hozzanak létre, amelyek több forrástípus együttes használatát teszik lehetővé. Következő gondolatmenetében Apor Péter lényegében önmaga ellen beszélt, hiszen arra kérte a levéltárakat, hogy bizonyos értelemben ne feleljenek meg a kutatói igényeknek, hiszen a kutatók által készített tudományos munkák fontossága bizonytalan ezeknek a munkáknak a kezdetén, de még a végén is nehéz eldönteni, hogy mi az, aminek tudományos és társadalmi szempontból haszna van vagy lesz. Ezért a kutatók számára fontos, hogy a levéltáraknak van saját logikájuk, amelynek alapján a kutatóktól függetlenül rendszerezik az iratokat, így fennmarad az a pozitív bizonytalanság, amely rávezetheti a kutatókat az igazán fontos történeti munkák megírásához. A rendezvény utolsó felvonásaként kötetlen beszélgetés keretében felmerült annak a kérdése, hogy szükség van-e törvényileg előirt levéltári digitalizálási kötelezettségre, valamint ehhez kapcsolódó egységes koncepcióra, amelyek aztán kiinduló pontot jelentenének egy egységes állami anyagi támogatáshoz. A vitában több lehetőség is felmerült, különböző nyugati példák mentén a már említett egységes finanszírozás, valamint a kutatók által fizetett online tartalomelérés is. Összességében elmondható, hogy a Budapest Főváros Levéltárában megrendezett műhelybeszélgetés hozzájárult a kutatók és a levéltárosok közötti együttműködés sikeresebbé tételéhez. A levéltáros szakemberek ismertették azokat a körülményeket, szempontokat, amelyek a szocialista kori iratok levéltárba kerülésénél, rendezésénél, valamint digitalizálásánál meghatározzák a munka irányát, kutatói oldalról pedig egyértelműen megfogalmazódtak azok az igények, amelyek hatékonyabbá tennék munkájukat. Mindkét fél érdekelt a kommunikáció folytatásában, így a közös cél elérése érdekében indokolt hasonló rendezvények megrendezése és publikációk megjelentetése. Mátyás Zoltán