LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Beszámoló a Bedy Vince emlékkonferenciáról (Nemes Gábor). Levéltári Szemle, 66. (2016) 2. 94-96.

Hírek 94 BESZÁMOLÓ A BEDY VINCE EMLÉKKONFERENCIÁRÓL GYŐR, HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA, 2016. MÁRCIUS 31. A hazai egyháztörténeti kutatás az elmúlt 25 évben örvendetes módon újra reneszánszát éli. A fellendülés egyik oka, hogy az egyházi levéltárak a rendszerváltozás óta hatalmas fejlődésen mentek keresztül. A felekezeti levéltárak nagy része iratanyaguk rendezése és kutathatóvá tétele mellett kiemelt figyelmet fordít közművelődési és tudományos feladatokra, például konferenciák szervezésére és könyvkiadásra. Nincs ez másképpen a Győri Egyházmegyei Levéltár esetében sem, mely alapítása óta törekszik arra, hogy az 1930-as években virágkorát élő, majd a kommunizmus alatt elsorvadt egyházmegyei történeti kutatások újrainduljanak és új, a hazai tudományos élet számára is fontos eredmények szülessenek. E törekvéseink eddigi fénypontja volt 2016. március 31-e, amikor is Bedy Vince nagyprépost, Győregyházmegye legnagyobb történésze születésének 150. évfordulója alkalomból az Egyházmegyei Levéltár és a Bedy Vince Alapítvány a Győri Hittudományi Főiskola dísztermében emlékkonferenciát rendezett. A megjelenteket Lukácsi Zoltán szemináriumi rektor, a Bedy Vince Alapítvány elnöke köszöntötte. Beszédében reményét fejezte ki, hogy e konferencia révén Bedy Vince méltatlanul elfeledett munkássága minél szélesebb körben ismert lesz. Pápai Lajos győri megyéspüspök megnyitójában kiemelte: mindig külön öröm számára, ha egy tudós papra emlékeznek. Rámutatott az egyháznak és kultúrának a kereszténység kezdete óta meglévő kapcsolatára. Sajnálatát fejezte ki, hogy az utóbbi évtizedekben egyre terjedő anti-intellektuális hullám ide is begyűrűzött, holott az egyháznak mindig is a kultúra oldalára kell állnia. Nemes Gábor, a Győri Egyházmegyei Levéltár főlevéltárosa ismertette Bedy Vince életét és munkásságát. Egyházi szolgálata, a győri közéletben betöltött meghatározó szerepe és társadalmi szerepvállalása mellett kitért Győr kulturális életének felpezsdítéséért tett erőfeszítéseire. Ismertette tudományos munkásságát, történészi módszerét, melyet a széles körű forrásismeret és ma is mintaszerű alaposság jellemzett. Farkas Zoltán zenetörténész a legnagyobb magyar barokk zeneszerző, Istvánffy Benedek győri karnagyi tevékenységét és a győri székesegyház kottatárában lévő kottamásolatait mutatta be. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kottatár szisztematikus vizsgálata nemcsak Istvánffy Benedek életútjához adhat újabb adalékokat, hanem megismerhetjük a 18. század egyik legfontosabb egyházzenei műhelyének kottabeszerzéseit, napi gyakorlatát, zenész-nemzedékek szervesen egymásra épülő munkáját. Bojtos Anita, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusz hallgatója – akinek előadását sajnálatos távol maradása miatt Arató György, a Győri Egyházmegyei Levéltár levéltárosa olvasta fel – a sopronbánfalvi pálosok hitéletéről és lelkiségéről értekezett. A 17. század folyamán újjáéledő pálos kolostor az országgyűlésnek és koronázásnak otthont adó Sopronban és környékén az ott működő, és Nagy Imre fráter által felvirágoztatott noviciátusnak köszönhetően széleskörű pasztorációs tevékenységet fejtett ki, amely a búcsújárástól kezdve a társulati életen át a főbb ünnepekhez kötődő körmenetekig széles skálán mozgott. Kádár Zsófia, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karának tudományos segédmunkatársa a jezsuita rend soproni és győri jelenlétéhez szolgált értékes adalékokkal. Az örökfogadalom előtti harmadik próbaévüket töltő, ún. tercia próbációs jezsuita szerzetesek számára először Nádasdy Ferenc kívánt házat alapítani Sopronban, melynek kudarca után végül