LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Beszámoló a Fiatal Levéltárosok Egyesülete V. Tudományos nyári táboráról. 2013. július 10-12. (Kádár Zsófia–Décsey Sándor). Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. 83-91.

Hírek 88 ügyben a világi hatóság. Egyházi és világi hatalom célja azonban közös volt: az erkölcsi „normák” betartása és betartatása az alattvalókkal. Berzsenyi Anett a Sommsich család Somogy megyei címereiről beszélt az 1716. évi címereslevéltől egészen a 19‒20. századi kastélyhomlokzati és sírkőábrázolásokig. A referátum bevezetésében megismertette a hallgatósággal a Somssich családot, amely Somogy vármegye 18–19. századi történetének egyik legmeghatározóbb szereplője volt. Nagy kiterjedésű birtokállománnyal és számos fényűző kastéllyal rendelkeztek, mára azonban ennek csak a töredéke maradt fenn. Építészeti emlékeken látható címereik két településen, a családi birtokközpont Somogysárdon és a 19. század közepe táján kiemelkedő Kaposújlak-Szarkaváron maradtak fenn. Ezeken a településeken összesen 14 címeres emlék található, túlnyomórészt a 19. századból, de akadnak később keletkezettek is. A címerek elemzése megmutatja, hogy a családon belül milyen pajzsok, külső díszítő elemek voltak használatban, valamint, hogy ez mennyiben alkalmazkodik vagy tér el a korabeli divattól. A két település címereinek összehasonlításakor derült fény először arra, hogy a család két ágának, Somssich Miklósnak és Pongrácnak, valamint leszármazottaiknak a címerhasználata korántsem volt olyan egységes, mint az a korábbi kutatások állították. A fennmaradt emlékek alapján jól látható, hogy a két somogyi ág az 1820-as éveket követően – az eddigi gyakorlattól eltérően – két címerváltozatot használt, kialakulásukra a család korabeli története alapján több magyarázat is szolgálhat. A nap utolsó előadásában nemcsak az országot, de még a kontinenst is „elhagyta” a konferencia. Világi Dávid referátumában Andrew Jackson amerikai elnök (1829–1837) indiánpolitikáját vázolta elsősorban a cseroki indiánok példáján. A gyarmatosítók és az őslakosok találkozása vagy konfrontációja a kezdetektől fogva többféle választ kínált a népirtástól a békés egymás mellett élésig. Az égető kérdésre elsőként Thomas Jefferson elnök (1801–1809) próbált központi szabályozással választ adni. Mivel az indiánok nem vették át a hódítók technikai eszközeit, csak a késztermékeket, könnyen eladósodtak, ami a gyarmatosítóknak kedvezett. Ezen Jefferson sem kívánt változtatni, ő is a törzseket eladósító kereskedelmi központok kiépítését szorgalmazta, de azokkal az indián törzsekkel toleránsabb volt, akik a technikai vívmányok átvételére nyitottabbak voltak. Andrew Jackson elnök is az áttelepítéseket pártolta, a civilizációs elmélet ugyanis megbukott, ráadásul a cseroki indiánok földjén aranyat is találtak. Az 1830-ban megalkotott indián-áttelepítési törvény „örök időkre” a nyugati területekre telepítette át a törzseket, de ezt a cserokik egy része elutasította, ami 1838-ban az állam erőszakos beavatkozásához, a kitelepítéshez vezetett. Az áttelepítés után azonban kiderült, hogy a fehér telepesek fokozatosan az új területekről is kiszorítják az őslakosokat, ami végül a törzs lassú pusztulását eredményezte. A csütörtök délutáni szekciót Szende László (MNM) vezette. Négyesi Barbara – saját levéltári referenciájából választva anyagot – a kevéssé ismert Bakteriológiai Intézet 1892‒1933 közötti történetéről számolt be. Kutatása alapja a Szent István Egyetem ÁOTK Könyvtár, Levéltár és Múzeum levéltári anyagának 71. fondja, a M. királyi Bakteriológiai Intézet anyaga volt. Az Intézet iratanyaga jó állapotban megmaradt magyar nyelvű levelezés, összesen 6,14 ifm. terjedelemben. Ezt az irategyüttest még nem kutatták korábban, publikációk is csak részben születtek a működéséről. Az előadás az Intézet 1892–

1914 közötti időszakát mutatta be: ismertette a működését és feladatait, irattípusait, levelező partnereit, és a különböző járványos állatbetegségeket is, amelyekkel kapcsolatba került az intézmény.