LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Beszámoló a Fiatal Levéltárosok Egyesülete V. Tudományos nyári táboráról. 2013. július 10-12. (Kádár Zsófia–Décsey Sándor). Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. 83-91.

Hírek 84 tási rendszerek helyett egységes, megbízhatóbb infrastruktúra és keresőfelület állna a kutatók és a levéltárosok rendelkezésére. Az infrastruktúra további előnye, hogy új belépő intézmények, pl. városi levéltárak felé is nyitott lesz. Az E-levéltár projekt folytatásában pedig a megyei levéltárak számára informatikai fejlesztésekre nyílhat új lehetőség a tervezett levéltári technológiai központok létrehozásával; levéltári anyag feldolgozására szolgáló új szerverek beszerzésével, illetve a levéltárosok továbbképzésével. A projekt két lépésben tűnik megvalósíthatónak: elsőként a megyei és városi levéltárakban infrastrukturális fejlesztésekre van szükség, hogy azután a közös adatszolgáltatás infrastruktúrája is kiépülhessen. Kenyeres István főigazgató (BFL) a levéltárosokkal szembeni új „e-lvárásokról” beszélt, amelyek a bennünket körülvevő információs társadalom, az új (informatikai) eszközök használata, az új államigazgatási szemlélet kialakulása és az új társadalmi attitűdök nyomán álltak elő. A társadalom elvárásai a levéltárakkal szemben egyre magasabbak: széles körű tájékoztatási igény, azonnali információhoz jutás, a laikus tömegek kiszolgálása, részvétel a formális és non-formális képzésekben, illetve az információ, mint „árucikk” levéltári hasznosítása. Az átalakulás tőlünk nyugatabbra már évek óta megfigyelhető útja a szolgáltató állammal együtt szolgáltató levéltárak kialakítása, amelynek része az e-levéltári rendszer kialakítása is. A levéltárosoktól ezért új attitűdöt fog a társadalom elvárni, ami szükségessé teszi, hogy az egyetemi képzésben is elkülönüljön a „record (and information) manager” és a hagyományos levéltáros képzés. Az új igényekre egyelőre nem reflektál a mesterképzési tanterv, Kenyeres István ennek a megváltoztatása mellett érvelt. A hagyományos, régi iratokra specializálódott levéltáros-képzés mellett olyan szakirány(ok) létrehozását sürgette, amelyek megfelelő felkészültséget biztosítanak a fiataloknak a hagyományos segédtudományok mellett a közigazgatási és jogi ismeretek, az e-iratok és modern informatikai eszközök és az iratképzőkkel való kapcsolattartás terén is. Sipos András főosztályvezető (BFL) az E-levéltár projektben alkalmazott nemzetközi szabványokról tartott előadást, amelyeket a projekt egyes munkafolyamatai szerint mutatott be. Elsőként a PAIMAS szabványt ismertette, amely az e-iratok átvételét a levéltár és az iratképző kapcsolatfelvételétől egészen az e-iratátvételig követi. Kitért – a ma már a levéltárosok képzésében is szereplő – OAIS szabványra is, amely a digitális iratok hosszú távú megőrzésére ajánl megoldást. Ebben a rendszerben az egyes „információs csomagok” mint alapegységek biztosítják az e-iratok hosszú távú megőrzésének, hitelességének, értelmezhetőségének, integritásának és használhatóságának fenntartásához szükséges információk együttes kezelését. Mivel az e-levéltárak kulcsa a szabványos iratátvétel, a formátumot és az átvett információs csomagot (BOKSZ) is szabványosítani kell. Utóbbin belül egy „fejléc” és egy tartalom rész különül el, amelyek külön tárolják a létrehozásra vonatkozó (ki és mikor hozta létre, mikor vette át a levéltár) és az adminisztratív (technikai, jogi) adatokat, valamint az irat tényleges tartalmát. Végül az e-iratkezelő rendszerek követelményeit rögzítő európai szabványról, a MoReq 2010-ről beszélt. Ennek ismerete azért is fontos, mert az E-Levéltár Projektben olyan e-iratok átvételére is felkészültek, amelyek a MoReq 2010 által tanúsítottak, de emellett más iktatóprogramokkal vagy iktatási típusú iratokkal kezelt, esetleg nem iratszintű struktúrába rendezett anyagok átvételére is fel kellett készülniük. A konferencia második napjának délelőttjén Sarusi-Kiss Béla főosztályvezető (BFL) volt az első előadó, aki az új Levéltári Nyilvántartási Rendszerről (LNyR) beszélt. Az E-levéltár ezen funciója a Scope Archive nevű, svájci fejlesztésű szoftverrel valósul meg, amelyet eddig főleg német nyelvterületen, mintegy 60-70 helyen vezették be, és Románia is ennek a használatba vételére készül. Egy kötött, nem könnyen módosítható informatikai