LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Somfai Balázs – Boross István – Hermann István: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesületének 2013. évi vándorgyűléséről. Levéltári Szemle, 63. (2013) 2. 84-94.

Hírek elméleti alapvetés, nem ismert a fogalom egzakt definíciója. E tényt alátámasztandó magában az írásmódban is nagy volt még a bizonytalanság: levéltár pedagógia? levéltár-pedagógia? levéltárpedagógia? Az előadások közben mintha egyre közelebb kúszott volna egymáshoz a két fogalom... Az első előadást Fülöp Tamás, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár igazgatója és két kolléganője, Szabóné Maslowski Madien és Mákos Judit tartotta. A TÁMOP keretében elnyert uniós támogatás segítségével általános és középiskolás tanulók számára valósítottak meg speciá­lis levéltári órákat. A kiindulópontot számukra egy papírtörténeti kiállítás jelentette, hat téma­napot állítottak össze, közte „Szolnok településkarrierje” - hivatali épületek (megyeháza) törté­nete, a papírgyártás története: „Barlangrajztól a nyomtatott könyvig”, 1848, várostérképek, a II. világháború alatti Szolnok elleni légitámadás. Jellemző a szolnokiak gyakorlatára, hogy egyszer sem ismétlik magukat, folyamatosan frissítik és aktualizálják a témáikat. Fontosnak tartják a környezetvédelem, környezettudatosság gondolatának beemelését a foglalkozásokba. Izgalmas megoldás volt a kataszteri térképek szelvényeinek összeállítása az egyik iroda padlóján, miköz­ben párhuzamosan biztosították a kataszteri térképek georeferált, internetes változatával való összevetést, ráébresztve ezzel a gyerekeket a nap mint nap általuk is használt google -térképek és a levéltárban őrzött hajdani „térkép-elődök” kapcsolatára. Az általános iskolások esetében különösen fontosnak tartották a kreatív foglalkozások tartását, mert a gyerekek figyelmét ezzel jobban le tudták kötni. A szolnoki várat megmintázták gyurmából, oklevelet készítettek függő­pecséttel, kéziratos térképet rajzoltak, papíröntést végeztek a tanulókkal. Erdés^Hdám a Békés Megyei Levéltárban megvalósított pedagógiai programokat mutat­ta be. Helyi sajátosság, hogy a közelmúltig fenntartóként szereplő megyei önkormányzat ko­moly elvárásokat fogalmazott meg a közművelődési munka terén levéltárával szemben, miköz­ben e területen anyagilag sem volt szűkmarkú. Ez komplex közművelődési programsorozatot eredményezett kulturális, pedagógiai rendezvények és kiállítások összefonódása révén. A me­gyejárás alkalmával településenként készült kiállítási vásznak (10+75 db!) a levéltár állandó kiál­lítását gazdagítják. A rendhagyó történelemórák keretében nyolc programot állítottak össze. Többek között: az írás gyakorlata és funkciói a XV. századtól a XVIII. századig — az izlandi (!) honlapról lenézett lúdtoll-faragástól a régi írógép bemutatásáig („Hol a shift?” — kérdezték a gyerekek), vagy éppen Gyula középkori történetének forrásai adták a témát a foglalkozásokhoz. Különösen érdekesek a következő témakörök: Források a XVIII. századi vármegye hétköznap­jairól (pl. egy tiszttartói utasítás, összeírás alapján); Anyakönyvek — a személyes múlt emlékei; Botrány a vármegyében: egy Békés megyei főispáni adminisztrátor beiktatása 1836-ban. A fog­lalkozásokon - lehetőség szerint a tananyagra építve - a gyermekek a levéltáros által kiválasz­tott eredeti, illetve átírt forrásokat elemeznek a pedagógusok segítségével. Varjasi Imre, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Hajdúböszörményi fióklevéltárának vezető­je „Feltárul múltunk, vallanak a dokumentumok” című programjukat mutatta be. Hajdúbö­szörményben az oktatási intézmények—múzeum—levéltár háromszögében alakult ki példás együttműködés. Mindehhez kiemelkedően jó infrastrukturális hátteret biztosít a HURO pályá­zaton elnyert 110 millió (!) forint. A feldolgozott témák a következők: 1956, a Hajdúság építé­szeti öröksége, a hajdúk letelepítésének korszaka, fegyverforgató hajdúk (Bocskaitól 1956-ig számos harci cselekményt idéznek fel). Fontos elvük az interaktivitás megvalósítása, a gyerekek részesei legyenek a foglalkozásnak. Ennek érdekében nagymértékben támaszkodnak a jórészt (kölcsönzött) múzeumi tárgyakból álló kiállításokra. A foglalkozásokon a gyerekek egy-egy ér­dekesebb dokumentumról színes másolatot készíthetnek, amit a foglalkozás után haza is vihet­nek (Böszörmény térképe, hajdú adománylevél, zsiványszótár). Helytörténeti vetélkedőjüket a helyi televízió élőben közvetítette. Multimédiás DVD-ket is összeállítottak a foglalkozások anyagából, amelyekből eddig három darabot adtak ki. Az esztergomi Balassa Múzeum munkatársai azt hangsúlyozták, hogy a múzeumpeda­gógia a közgyűjtemények megtartásának eszköze. A múzeum és levéltár helyzete annyiban ha­sonló, hogy az általuk őrzött tárgyak, iratok közül csak keveset tudnak a nagyközönségnek köz- 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom