Segédletkészítés, adatbázis-építés

Középszintű - Tematikus - Lengyel György: A Budapesti Népügyészség és a Budapesti Népbíróság új típusú segédletének kérdéséhez. • 1976.01.12 [BFL]

- 5 -Ad b./ A próbakérdezés során a szociológiai gyakorlatban általában nen törekszünk reprezentativitásra, a mintavételi ellírásnak azonban itt is szigorúan rögzített szabályai vannak. Itt az egyszerű véletlen mintavételi eljárást követtük. Ez olyan mintavételi mód, amely - viszszatevés nélkül - minden alapsokaságbeli elemnek egyenlő kiválasztási esél’t biztosit. Ezen belül is bírom - technikailag eltér) - eljárás ismeretes : a sorsolásos, a véletlen számok táblázata alapján történő, s valamely lajstrom alapján történő kiválasztás. Kézenfekvő, hogy mi ez utóbbit alkalmaztuk. Külön ellenőriznünk kellett, hogy a Népügyészség, vagy a Népbiróság anyagaitól ’’elindulva” hatékonyabb-e a ’’kiszedési” eljárás. Ezért 5o ügyiratot a Népügyészség irataiból szedtünk ki, s ehhez kerestük hozzá a megfelelő Népbirósági anya-ókat, mig a minta másik felénél fordított sorrendben jártunk el. Mivel a második eljárás lényegesen hatékonyabbnak bizonyult, a végleges kérdezés során ezt kell követelnünk. Sajátos nroblímát rejt magában az a tény, hogy kérdőíveink személyekre vonatkoznak, mig a ’’kiszedés” ügyiratonként történt. Egy ügyirat ugyan - /fis a különböző ’’összeesküvési", stb. ’’csoportos Ug^ek” kapcsán több személy anyagait is tartalmazhatja. Az alapsokaságra vonatkozóan is csupán az ügyiratok számát ismerjük pontosan, azt azonban nem ismerjük, hogv ezek valójában hány személyt érintenek. Mint említettem loo ügyiratot szedtünk ki, s ebből 111 kérdőív került kitöltésre. 3gy ügyiratra tehát mintánkban átlagosan 1,11 "személy" jut. További proolémát jelent, hogy meglehetősen sok