Segédletkészítés, adatbázis-építés
Jakab Réka: A vármegyei levéltárak vallásügyi irattípusai Veszprém és Fejér megye példáján. (A megyei levéltárak Reformáció 500 elnevezésű adatbázisa). Vértelen ellenreformáció. Reformáció öröksége 2. Szerk.: Csorba Dávid. Sárospatak, 2020. 258–270.
Protestáns felekezetekre vonatkozó forrástípusok a vármegyei levéltárban A forrásfeltárásban 17 megyei tagintézmény vett részt.1 Az adatbázisba 10 710 rekord és 28 494 digitális másolat került bevitelre. A feldolgozásra került iratok alapján általánosságban elmondható, hogy a megyei levéltárak többsége jellemzően nem, vagy csak kis számban őriz reformáció korabeli iratanyagot. 1 Bács-Kiskun Megyei Levéltár, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Békés Megyei Levéltár, Csongrád Megyei Levéltár, Fejér Megyei Levéltár, Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Győri és Soproni Levéltára, Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, Heves Megyei Levéltár, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Nógrád Megyei Levéltár, Pest Megyei Levéltár, Somogy Megyei Levéltár, Tolna Megyei Levéltár, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár és a Veszprém Megyei Levéltár. A legkorábbi iratok Gyöngyös (1555) és Sopron város levéltárából (1582, 1593), valamint Szabolcs vármegye levéltárából (17. század legeleje) származnak. A legfiatalabb iratok 1990 elején keletkeztek a megyei egyházügyi titkárok tevékenysége nyomán. A megyei levéltárakban fennmaradt iratok korából és a protestánsokat érintő országos folyamatok idejéből következően az adatbázisban legnagyobb arányban 18. századi, 19. századi és a 20. század második feléből származó iratok kerültek feldolgozásra. Kisebb mennyiséget képeznek a 17. századi iratok. Az adatbázis rekordjaiban található információk részletessége az intézmények és a levéltári iratanyag adottságainak megfelelően, valamint a levéltárosok lehetőségeiből következően változó. A különböző részletességű regesztákat kiegészítik a rekordokhoz csatolt iratfotók, amelyekről a teljes információ elolvasható. A megyei levéltárak protestáns egyházakat érintő szisztematikus forrásfeltáró munkája az egyház történeti kutatás által eddig hasznosított forrásbázist jelentősen kiszélesíti. Az egyháztörténeti kutatás és az egyházi levéltárak forráskiadó munkái is elsősorban az egyházi gyűjteményekben található forrásanyagra, valamint az országos kormányszervek irataira támaszkodtak, és ezek alapján írták le a folyamatokat. A helyi szint valóságának feltárására először a vizitációkban található adatokat vonta be a kutatás. Az a cél tehát, hogy a megyei levéltárakban található iratanyag is feltárásra kerüljön, mindenképpen előrelépésnek tekinthető. A munka elsősorban a protestantizmus és a protestáns egyházak történetében meghatározó időszakok iratainak feltárását célozta. A 18. század vonatkozásában a két Carolina Resolutio (1731, 1734) és a Türelmi rendelet (1781) kibocsátása jelentette a csomópontot. E két ellentétes előjelű folyamat nyomán keletkezett iratanyag leírja csaknem a teljes 18. századi helyzetet. A széleskörű merítés nyomán keletkezett forrásbázis lehetőséget nyújt az országos öszszehasonlításra, ami — tekintettel az ország különböző régióiban jellemző hangsúlyeltolódásokra — különösen fontos a pontos értékelés szempontjából. 259
