Segédletkészítés, adatbázis-építés

Hanák Gábor - Szabó Csaba: A Nagy Imre és társai elleni per iratainak feldolgozása és digitalizálása, Archivnet 18. évf. (2018) 3. szám

12 voltak elhelyezve a kezelő személyzettel együtt. Női alkalmazottak mondták rá a felvétel dátumát és a szalag oldalszámát a felvételi tekercsekre. Az 1958. február 5-ei tárgyalási napról készült felvételeket az akkor korszerűnek számító, nyugati gyártmányú (SCOTCH) orsós szalagokra rögzítették. Két-két példányban - 8-8 tekercs - őrizték meg az 5-ei tárgyalási anyagot. Az „A” és „B” példány két eltérő eredeti felvétel, ugyanis a szalagok kezdési felvételi anyaga és az utolsó percek felvételi anyaga nem azonos, tehát azok nem lehetnek egymás másolatai. Az 1958. február 6-i tárgyalásról ugyanakkor nem maradt fenn hangfelvétel. Az iratok alapján világos, hogy rögzítették az elhangzottakat, mert a dokumentumok közt megtalálható a magnóleirat 1958-ból. Ezek a tekercsek azonban már az 1990-es levéltári átadás-átvételi jegyzéken sem szerepelnek. Valószínűleg 1961-ben, egyéb audiovizuális dokumentumokkal együtt, tévedésből semmisítették meg a február 6-i szalagokat, és hagyták meg duplán az előző napi felvételeket. Február 5-éről a hangszalag minősége viszonylag jó állapotban maradt fenn az elmúlt fél évszázad alatt. Az eredeti felvétel minőségét erősen befolyásolta, hogy a terem lényegében alkalmatlan volt jó minőségű hangfelvétel készítésére. A rossz akusztika, a mikrofonok helytelen elhelyezése, és a vádlottak távolsága a mikrofontól időnként alig érthetővé teszik a beszédhangot. Ezen csak mérsékelten tudtak javítani a Történeti Interjúk Tára munkatársai, mert a terem visszhangját semmilyen technikával nem lehet megszüntetni. Korrekcióval ki tudták szűrni a mélyfrekvenciájú zajt (köznyelven „brummot”, búgást), valamint azokat a kábelcsatlakozási hibákból adódó recsegéseket, amelyek kiszűrése nem befolyásolja a kihallgatás folyamatának követését. A magnetofonok mechanikai tökéletlensége miatt a szalag eleje és vége között sebességkülönbség lépett fel, és ez a beszédhang magassága-mélysége közötti viszonyt jelentősen változtatja. Ezt egy programmal a lehetőségekhez képest ki lehetett egyenlíteni. Az egyes szalagoldalak felvételi volumen-beállítása különböző, és ezt is utólag kellett korrigálni, ami azonban azzal jár együtt, hogy a hangrögzítéskor alacsony szintre beállított felvétel alapzaja is megnőtt. Egyáltalán nem lehetett korrigálni több szalagoldalon a „túlvezérelt” felvételeket. Február 5-én nem készült hangos filmfelvétel a tárgyalásról, de az első tekercs 16. percében jól lehet hallani egy híradós forgatócsoport elhelyezkedését és az úgynevezett „néma gép” (valójában elég hangosan működő kamera) egy percig tartó berregését. A későbbiek folyamán további két-három percre újból elindították kamerájukat a terembe bebocsátott filmesek. Az ekkor forgatott filmanyag sajnos nem került elő. A Nagy Imre-per VIII. rendű vádlottjának, Szilágyi Józsefnek az 1958. április 16-án, 17-én, 18-án és 22-én lezajlott peréről is készült hangfelvétel. Ez az anyag az Allambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából került elő. Összesen 17, nyugati gyártmányú tekercs (SCOTCH). A tekercsek átlag 30 percesek, és viszonylag jó minőségben maradtak fenn. Mivel az 1958. februári Nagy Imre-per, az áprilisi Szilágyi-per és a júniusi Nagy Imre-per szerves egészet alkot, egy iktatószámon tartották nyilván, a három tárgyalási anyagot digitálisan együtt lehet kezelni, és ezzel legalább virtuálisan egyesül a Nagy Imre-per audiovizuális anyaga. A június 9-15-i tárgyalási szakasz hanganyaga már magyar gyártmányú (OZAFON) szalagra készült, amelynek minősége a gyártás pillanatában is gyenge volt. Ezen az anyagon tapasztalható leginkább az elmúlt 50 év romlása, valamint az elmúlt 50 évben a nem megfelelő lejátszó készülékek használatából következő állagromlás. Az természetesen óhatatlanul is előfordulhat, hogy a hangszalagok lehallgatásukkor néha elszakadnak, az viszont nagy mértékű szakszerűtlenségre vall, hogy a ragasztást, amelyet ilyenkor mindig a hordozó felületen kellene elvégezni, az emulziós oldalon találták az Interjútár munkatársai. Ezek a hibák már korrigálhatatlanok. Az OZAFON szalagokat igen sokszor csak úgy sikerült digitalizálni, hogy egy puha textillel a lejátszófejhez szorították a szakemberek a szalagot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom