Segédletkészítés, adatbázis-építés
Darabszintű - Borsa Iván: Középkori oklevelek regesztázása. • 1946. [LK 1946. 47-70. p.]
48 BORSA IVÁN Az oklevélközlés fejlettebb fokát jelentette, amikor az okleveleket bizonyos szempont szerint csoportosítva rendezték sajtó alá. így Wenzel Gusztáv az Árpádkori új okmánytár* ban csak az Árpád-házi királyok korában kibocsátott oklevelek közlésére szorítkozott. E vállalkozást volt hívatva folytatni az Anjoukor! okmánytár, amelynek megjelent hét kötete i^oistől * 359-ig tartalmaz különböző levéltárakból összegyűjtött anya* got. A két okmánytár rendszerében mégis mutatkozik eltérés, mert amíg Wenzel az anyagot illetőleg teljességre törekedett, addig az Anjoukon okmánytár szerkesztői kizárólag a jelentő* sebbnek, érdekesebbnek tartott okleveleket vették fel gyüjte* menyükbe. Voltak megint mások, akik az egy bizonyos tárgykörre vonatkozó okleveleket gyűjtötték össze, az oklevelek tehát tárgyi és tartalmi egységbe csoportosítva láttak nyomtatásban napvilágot. Ilyenek az egyes vármegyék, városok vagy más közületek és az egyes családok történetére vonatkozó oklevél* tárak, amelyeknek szerkesztői fáradságos munkával valamennyi számukra elérhető levéltárból összeszedték a tárgyukat érdeklő adatokat, hogy azokat időrendbe szedve kiadhassák. (Pl. Zala vármegye története I—YÏ., Budapest történetének okleveles emlé kei I., Zimmermann F. — Werner C. : Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I—IV., Monumenta ecclesiae Strigoniensis 1—III., Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonci Bánffy család történetéhez I—II.) Különleges tudományos céllal készült Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke, amely több, mint egy* szerű forráskiadvány, hisz kritikai feldolgozással állunk szemben. Szentpétery Imre a Kritikai jegyzékben teljességre való törekvés mellett az okleveleket kibocsátóik — az Árpád* házi királyok — szerint csoportosítva gyűjtötte össze és tette kritika tárgyává. A legzártabb rendszert kétségkívül azok a forráspublikálók választották, akik egy*egy levéltár teljes oklevélanyagának kiadá* sára vállalkoztak. (Pl. Sümeghy D. ; Sopron vármegye levél* tárának oklevélgyűjteménye, Iványi B. : Bártfa sz. kir. város levéltára, A nagy káliói Kállay*család levéltára.) E rendszer* nek óriási előnye, hogy általa a publikált levéltár, illetőleg levéltári rész minden darabja ismeretessé válik, s így a kutató mentesül az egész levéltár átnézésétől, legfeljebb — ha kuta* fásának természete úgy kívánja — néhány közvetlenül őt érdeklő oklevél vizsgálatára kell szorítkoznia. M e g á 11 a* pi tható, hogy ha nagyobb számú — ideális esetben minden — levéltár középkori
