Segédletkészítés, adatbázis-építés
Darabszintű - Borsa Iván: Középkori oklevelek regesztázása. • 1946. [LK 1946. 47-70. p.]
A KÖZÉPKORI OKLEVELEK REGESZTÁZÁSA 49 anyagának ily módon való közlése meg= történik, egyre csökken — ideális e s e t= ben megszűnik — az a roppant bizony* talanság, amely, sajnos, még a mai idők* ben is fennáll egyes levéltárak középkori anyagának ismerete terén. * Az oklevélkiadványok rendszereinek áttekintése után ter* jeszkedjünk ki az oklevelek közzétételének módszereire is< A múlt században túlnyomó volt az okleveleknek teljes szövegükben való kiadása. Újabban a kivonatos közlés (régész* ták) kezd tért hódítani. (Mályusz E. : A szlavóniai és horváti országi középkori pálos kolostorok oklevelei az Országos Levéltárban, Iványi B. : /4 római szent birodalmi széki gróf Teleki* család gyömrői levéltára f /4 nagy káliói Kállay*család levéltára stb.) Egyes kiadványok viszont a két módszert elegyítik, ameny* nyiben az oklevélkivonatok között egyes okleveleket — külön* leges szempontoknak megfelelően —teljes szövegükben adnak. (Pl. Budapest történetének okleveles emlékei c. kiadvány készülő II. kötete.) Az oklevéltárak régebben szinte kizárólag a tudományos kutatás megkönnyítését célozták. Feladatuk és céljuk az volt, hogy középkori okleveleinket megismertessék és a kutatók részére könnyen használhatóvá tegyék mint afféle segéd esz* közök, amelyek mellett — szükség esetén —, ha fáradságba került is, még mindig elő lehetett venni az eredeti okleveleket. Az oklevélpublikációk jelentősége azonban újabb időben igen fontos szemponttal bővült. Bár az oklevelek pusztulásának, elkallódásának lehetősége mindig fennforgóit, az oklevéltárak szerkesztői a múltban nem igen gondoltak arra, hogy az általuk megjelentetett szöveg néhány évtized múlva talán egyetlen fenntartója lesz az okleveleknek. Csak az első világháború után, főleg a légoltalmi intézkedésekkel párhuzamosan, nyomult előtérbe az oklevéltárak ama jelentősége, hogy az okleveleket, ha másodlagos formában is, de átmentsék az utókor részére. A levéltári anyag ilyen irányú biztosítására legtökéleteseb* ben a fényképmásolat hivatott. Fényképmásolat tartotta fenn például az egykor a gróf Vay*család berkeszi levéltárában őrzött középkori okleveleket is. A levéltár ugyanis majdnem teljesen elpusztult, az Országos Levéltár által 1938. évben készített felvételek révén azonban sikerült az egyébként nagy* részt kiadatlan középkori forrásanyagot a tudomány számára megmenteni. A fényképmásolat azonban csupán technikai reprodukció, amely főképen az oklevelek fenntartását szolgálja. A negatívról a legritkább esetben készül egy*két darabnál több Levéltári Közlemények. 4
