Selejtezés

VII. A jogszolgáltatás területi szervei - Horváth Zsolt: A bírósági iratok selejtezhetőségének néhány kérdése Zala megye bíróságai 1915-1950-ig terjedő iratanyagának vizsgálata kapcsán. • 1992. [LSZ 1999/2. 3-13. p.]

könyvi ügyeknél maradt fenn, bár ott is az adott településre nézve meghatározott telekkönyvi számot valamennyi járásbíróság esetében újból megállapították. Az 1914-es ügyviteli rendeletek az 1950-es évek elejéig hatályban maradtak, azokat véglegesen csak az 1600/1952. IM rendelet váltotta fel, amely 1953. január 1-én lépett hatályba. Kiegészítéseik és módosításaik zöme az 1910-es évek második felére esik, érdemes kiemelni a jövedéki kihágási ügyekben követendő ügyvitel szabályozása tárgyában kiadott 14.600/1916. IM, valamint a kényszeregyezségi ügyek tekintetében kibocsátott 61.000/1915. IM rendeleteket. Mindkettő a törvényszéki ügyvitel szabályait egészítette ki. III. Eljárásjogi háttér A selejtezési munka tényleges megkezdése előtt mindenképpen szükséges tanulmányozni az igazságszolgáltatási szervek által azidőszerint alkalmazott eljárásjogi szabályokat. Ezek határozták meg többek között a bíróságok közti hatásköri és illetékességi szabályokat, többek között azt, hogy kik lehetnek és milyen minőségben az eljárás alanyai, melyek a képviselet szabályai, milyen rendelkezések vonatkoznak a legfontosabb eljárásjogi cselekményekre, melyek az eljárás szakaszai és ezeknek milyen jellemzői vannak, milyen döntéseket, határozatokat hozhat a bíróság, milyen jogorvoslatok vehetők igénybe és azokat a bírósági fórumrendszer mely szintjén lehet érvényesíteni, melyek a különélj árasok stb. A peres és nem peres ügyek tekintetében a magyar korabeli eljárásjogi jogalkotás igen magas szakmai színvonalat képviselt a bírósági jogszolgáltatás mindkét ágában. Bűnügyekben az 1896. évi XXXIII. te. a bűnvádi perrendtartásról (hatályba lépett 1900 január 1-én), polgári ügyekben az 1911. évi 1 te. a polgári perrendtartásról volt az alaki jog alapja. A járásbíróságok telekkönyvi hatóságai által alkalmazott eljárásjogi rendelkezések továbbra is az 1855. december 15-én osztrák igazságügy-miniszteri rendeletben kiadott telekkönyvi rendtartásban voltak meghatározva. IV. Mintaselejtezés és annak tapasztalatai Az anyag terjedelmét és az ügykörjegyzék elkészítésének határidejét fi gye lembe véve a selejtezési mintajegyzék elkészítésének alapjául teljes selejtezést nem foganatosíthattunk, meg kellett elégednünk csupán mintaselejtezéssel. Első lépésben meg kellett határoznunk a mintaselejtezés időbeli, szervi, tárgyi terjedelmét. Törekedni kellett arra, hogy a viszonylag széles időbeni intervallumban arányosan jelöljük ki azt, hogy mely évek szolgáljanak a mintaselejtezés alapjául. Itt figyelemmel kellett lenni a jelenleg hatályban lévő igazságügy-miniszteri utasításra, ami az igazságügyi szervek iratainak irattári kezeléséről és selejtezéséről szól (109/1981/IK.5/IM utasítás). Ennek 17 § (2) bek. szerint különös figyelemmel kell eljárni többek között az 1918-1922, az 1930-1932, az 1939-1945, az 1948-1949. iratok selejtezésénél. Kétségtelen, hogy az utasítás hatálya a levéltárra nem terjed ki, mi azonban elfogadva ezt a rendelkezést a fenti évekből mintaselejtezést nem végeztünk. Terveink szerint az ilyen időszakokból származó állományt a jövőben is selejtezésmentesen fogjuk megőrizni. 4