Selejtezés

VII. A jogszolgáltatás területi szervei - Horváth Zsolt: A bírósági iratok selejtezhetőségének néhány kérdése Zala megye bíróságai 1915-1950-ig terjedő iratanyagának vizsgálata kapcsán. • 1992. [LSZ 1999/2. 3-13. p.]

HORVÁTH ZSOLT A bírósági iratok selejtezhetőségének néhány kérdése Zala megye bíróságai 1915-1950-ig terjedő iratanyagának vizsgálata kapcsán I. A selejtezés szükségessége A Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1998. elején pályázati felhívást tett közzé, menyben többek között az iratvédelem szakmai feltételeinek javítása érdekében selejtezési mintajegyzékek (ügykörjegyzékek) kidolgozását is támogatni szándékozott. A Zala Megyei Levéltárban a jogszolgáltatási iratanyag az intézmény összállományainak tekintélyes részét (mintegy 12 %-át) teszi ki, terjedelme eléri az 1100 iratfolyómétert. Ennek mintegy felét teszi ki az 1915-1950 közti törvényszéki és járásbírósági peres és peren kívüli, valamint telekkönyvi iratállomány, melynek túlnyomó része selejtezést igényel. Az állomány egy tekintélyes részének begyűjtése még az 1960-as években történt, amikor több bíróság esetében az elégtelen irattári követelmények következtében kifejezetten iratvédelmi célból vették át szinte egyik napról a másikra selejtezés nélkül az iratokat (Zalaegerszeg, Keszthely, a Sümegi Járásbíróság telekkönyvi iratai), vagy egész egyszerűen betelt az irattár és a selejtezést csak igen elnagyoltan végezték el. Előfordult az is, hogy egy, azóta már hatályát vesztett igazságügy-miniszteri utasítás írta elő az anyag selejtezés-mentes megőrzését (Zalaegerszegi Járásbíróság esetében a 130/1957. IM utasítás 14 § (l)bek. 33. pontja). Az 1990-es évek közepére a tárgyalt időszak törvényszéki és járásbírósági iratanyaga - néhány kisebb elnöki állag kivételével, amelyek átvétele ügyében jelenleg is tárgyalások folynak - levéltárba került. Terjedelmét figyelembe véve feltétlenül indokoltnak mutatkozik a szakszerű selejtezés foganatosítása, melyhez ugyanakkor adekvát ügykörjegyzék ezidáig nem készült. II. A bíróságok iratkezelése 1915. január l-e a hazai jogtörténet igen fontos dátuma: a modern polgári eljárásjog hatálybalépése. Ehhez kapcsolódva a törvényszékek és járásbíróságok is a korábbiaktól alapvetően eltérő iratkezelési és irattározási gyakorlatot vezettek be. A törvényszékek ügyvitelét a 42.200/1914. IM, a járásbíróságokét pedig a 42.100/1914. IM rendelet állapította meg. Az ügyiratkezelés alapja az ún. főlajstrom, amely az elnöki és cégügyek, továbbá a telekkönyvi ügyek kivételével valamennyi ügycsoportra nézve közös, minden típusú ügyet ide kellett folyamatos lajstromozás mellett bejegyezni. Előnye, hogy így ugyanaz a szám évenként csak egyszer fordul elő, viszont ezt a számot az ügy a kezelés minden szakaszában megtartja, ezáltal egyszerűsítve az ügyviteli adminisztrációt is. A főlajstromozás az irattározás alapja is egyben a peres és peren kívüli (nem peres) ügyekben; az irattárban eszerint kellett az iratokat csomóban kezelni. Az irattári jelszám csak a telek3