Selejtezés

IV. Megyei törvényhatóságok, szabad királyi városok és törvényhatósági jogú városok - Molnár László: A szegedi Cs. Kir. Megyetörvényszék 1850–1862. évi irataiban végzett próbaselejtezés tapasztalatai. • 1976. [LSZ 1976/2–3. 43-63. p.]

Pl.: gyilkosságért halál. (Tálió elv.) A klasszikus büntetőjogi iskola alapelgondolásai a következők: 1. a szabad akarat a felelősség alapján, 2. nullum crimen, nulla poena sine lege, 3. a büntetés a végrehajtott bűncselekmény igazságos megtorlása. (27) A fent leirtak alapján a) a perbeli bizonyitásra felhasznált okiratok történelmi értékét, b) az elkövetett bűncselekmény fajtáját és az elkövetőre kiszabott büntetést kell az iratok selejtezésénél döntő módon figyelembe venni. A selejtezésnél az a fő cél, hogy a történeti értékű iratok megmaradjanak, viszont a nagy tömegben előforduló és kevésbé jelentős polgári és büntetőperes iratokat kiselejtezzük. A munka során minden évből minden tipusból meghagytunk néhány példányt, hogy az utókor a kisebb értékű polgári peres ügyek esetében, valamint kisebb jelentőségű bűncselekmények esetében is lássa, milyen volt az eljárás, milyen határozatokat, milyen Ítéletet hozott a megyetörvényszék. A selejtezés során azt is figyelembe vettük, hogy az egyes járásbiróságok hatáskörébe tartozó egyes kisebb jelentőségű jogesetek Ítélethozatal után fellebbezés folytán a megyetörvényszék elé kerültek. A felülvizsgálat alapján hozott döntés, Ítélet az ügy irataival együtt visszakerült a járásbírósághoz. Ennek következtében feleslegesnek tartjuk, hogy az iratok egy csoportját, két helyen is megőrizzük. Következésképpen a megfellebbezett ügyek iratait a megyetörvényszék fondjaból kiselejteztük. Viszont továbbra is megőriztük ott azoknak az ügyeknek iratait, amelyeket a kerületi főtörvényszékhez fellebbeztek meg. A selejtezés megkezdése előtt figyelembe vettük Tirnitz József értékes tanulmányát, amelyben kitért a nem selejtezhető iratok körére is. (28) Ezt helyesnek tartom. Ebből kiindulva, negativ selejtezést is lehetne végezni. Azonban célravezetőbbnek tartom, hogy a nagyon is munkaigényes darabonkénti selejtezés helyett egész per csomók kerüljenek kiselejtezésre. Ez a módszer lényegesen meggyorsítja a munkát. Igaz az, hogy ebben az esetben vállalni kell azt a kockázatot, hogy esetleg a percsomókban van néhány olyan irat is, amit érdemes volna megőrizni. Itt ismét felmerül az a kérdés, hogy a történeti, tudományos, néprajzi és más szempontokon túlmenően, a létszámgondokkal és férőhelyhiánnyal küszködő levéltáraknak melyik megoldást érdemes követni? Nézetem szerint az abszolutizmuskori törvényszéki iratok selejtezésénél az egyes percsomók selejtezésénél az egyes perc somok selejtezése a fenti szempontokat is figyelembe véve, célravezetőbb. A selejtezés során azt a megoldást választottuk, hogy az egyes peres ügyek becsomózott és irattári számmal ellátott iratait, tehát az egész pertestet tekintettük a selejtezés alapegységének. Ha a pertest értékelésénél azt találtuk, hogy meg kell tartani, akkor az egész pertestet meghagytuk, tekintet nélkül a per során létrejött esetleges részintézkedésekre. Ha viszont kiselejtezhetőnek Ítéltük, akkor az egész per csomót kiselejteztük, tekintet nélkül az abban található érdemi intézkedésekre is. Nem tudok Tirnitz József nézetével egyetérteni abban a vonatkozásban, hogy "... nem ajánlatos bizonyos ügyek selejtezhetőségi szempontok szerint történő elhatárolása és ügykörjegyzékbe foglalása, mert ennek tul merev alkalmazása. . . lehetővé tenné, hogy bizonyos ügyek iratait vizsgálódás nélkül megsemmisítésre ítéljenek, ..." (29) Nézetem szerint selejtezési ügykörjegyzék birtokában sem szabad az iratokat értékelés nélkül kiselejtezni. Azt sem állitom, hogy a kisebb jelentőségű jogesetek nem tartalmaznak a történettudomány számára értékelhető adatokat. Ezzel szemben állitom, hogy a jogesetek sorában is lehetséges a tipizálás. Például: a korra jellemző kisebb bűncselekmények olyan tömeges előfordulása mint libalopás, malac52