Rendezés
XIII. Családok - Bakács István: A Festetics–család levéltárának rendezése. • 1955. [LH 1955/1–2. 76–155. p.]
tulajdonba került volt hitbizományi levéltárak állami levéltárakban való őrizetét rendelte el, aktuálissá vált a Festetics-levéltár hovatartozandóságának kérdése is. Mivel a területileg illetékes közlevéltárak egyrészt nem bírták volna el az anyag rendezésével já,ró roppant munkát (az anyag rendezése az Országos Levéltárban kb. 6000 munkaórába került!), másrészt a levéltár értéke központi a tudományos kutatás számára megfelelően hozzáférhető őrzési helyet igény elt, a levéltárat - a többi nagy magánlevéltárhoz hasonlóan - az Orsz. Levéltár gyűjtőkörébe utalták. A szállítás mielőbbi megtörténtét ugyanakkor sürgetően igényelte a keszthelyi kastélynak a levéltári helyiségeket is magában foglaló szárnyát megszerző Orsz. Széchenyi Könyvtár helyhiánya is: az oda begyűjtött roppant tö meg könyv elhelyezésének a levéltári anyag egyre inkább akadályává vált Hogy azonban a Keszthelyről Budapestre szállítás megtörténhessék, a levéltárat előbb ki kellett emelni ebből a meglehetősen zavaros állapotból, különben szállítás közben a keveredés toVább növekedett volna. A, helyzetet megkönnyítette az, hogy mind a tolnai, mind a Saller-levéltár iratait még 1945 előtt borítékolták s így a borítékokat az ömlesztett anyagból könnyebb volt kiemelni és sorrendezni. A gersei Pethő-levéltárnál volt a legnagyobb a keveredés veszélye, mert ez négy székrényben elhelyezett 108 fiókban tároltatott s ezek a fiókok a szekrényekből kicsúszhattak, s a bennük zsineggel többé-kevésbé lazán összecsomózott iratok könnyen széthullottak. Természetesen a borítékokból is kihullottak az iratok, ez a keveredés azonban már sokkal kisebb mérvű volt. Ezért a három ú. n. történeti levéltárnak (a Gersei PethőS a Saller- és a tolnai levéltárnak) eredeti jelzetrendbe való visszahelyezése még a Budapestre szállítás előtt. 1951 nyarán, Keszthelyen megtörtént. Azokat a darabokat, amelyek a széthullott csomókból a vegyes anyag közé keveredtek, természetszerűleg nem emelték ki, az esetlegesen kézbekerült darabokat az ú. n. reponenda-csoportba gyűjtötték. Az anyagból az 1526 előtti okleveleket - majdnem maradéktalanul - már 1945 előtt kiemelték, külön sorozatban voltak s az egész anyag felszállítása előtt az Orsz. Levéltárba kerültek, A missilis-gyűjteményt, valamint a kéziratos térképeket az Orsz. Széchenyi Könyvtár kézirat-, illetőleg térképtára vette át s így mintegy 250 folyóméternyi anyag került 1951 végén. ill. 1952 folyamán felszállításra az Orsz. Levéltár által külön e célra kibérelt raktárhelyiségbe. A felszállítást gondos körültekintéssel készítették elő s három részletben bonyolították le, az előkészítést Keszthelyen Vörös Károly végezte. 1951 utolsó napjaiban 94 ládába csomagolva érkezett az első részlet, 1952 tavaszán jött Tel a 3 tonnányi könyvanyag (segédkönyvek, gazdasági könyvek, perkivonatok stb.), hevederrel kötegelve, valamint a Gersfci Pethő-levéltárat magában foglaló 4 szekrény iratokkal telezsúrolva, végül 1952 nyarán érkeztek fel a XX. századi számadások. A szállítás szétaprózását technikai okok tették szükségessé, de megvolt az az előnye is, hogy mivel nem egyszerre érkezett az egész iratanyag, a kibontás és a rendezés megkezdése is áttekinthetőbben történhetett. Az iratanyag ládába való csomagolásánál figyelemmel voltak a még egymástól elkülöníthető állagrészekre :• így a XIX. századi számadásmellékletek, a már említett directoratus^fiscalatusi anyag, a XX. századi igazgatási iratok külön-külön ládacsoportokba kerültek, s minden ládában az iratanyag tetején cédulán feltüntették a ládában lévő iratok jellegét. Nyilvánvaló, hogy az anyagnak már leírt s jellemzett keveredettsége következtében nem lehetett arról szó, hogy egy-egy láda kizárólagosan homogén anyagot tartalmazzon, minden ládába szükségképpen belekerültek más iratcsoportba tartozó darabok is, de - mint az alábbiakban részletezzük --az iratanyag domináns jellege alapján raógis csoportosítható voIL A tolnai levéltár anyagát részben a Saller-levéltárat magában foglaló négy, vaslemezzel födött ládának, részben a Gersei Pethő-levéltár szekrényeinek fiókjaiban helyezték el olymódon, hogy a fiókok eredeti tartalmát kevesebb számú fiókban tömörítették, de az átcsoportosításról egyidejűleg konkordancia-jegyzéket készítettek. Araikor az iratanyag - legelőször természetesen a 94 láda tartalma - felérkezett, az első feladat az iratoknak a ládából való kiemelésével párhuzamosan oly csoportok kialakítása volt, melyekben az iratok - bármilyen összekeveredett állapotban is -a csomagolás előtt voltak, s amely csoportosításban csomagolták a ládákba. A kicsomagolással egyidejűleg történt a tolnai, a Gersei Pethő- és a Saller-levéltár borítékolt, ill. csomózott anyagának eredeti Jelzetrendbe való visszahelyezése, ami egyrészt a már említett konkordancia»jegyzék, másrészt a Levéltári Közlemények ismertetése és az 1948, évi jelentés segítségével minden nehézség nélkül végrehajtható volt A ládákból kikerült anyag a tárgyi csoportoknak, illetőleg könyveknek-4ratoknak sokszor külső ismérve alapján külön-külön állvány-sorokra került így azonnal elkülönítettük a XVIII. és XIX. századi száraadásmel 77
