Rendezés
Általános - Varga Endre: Levéltárrendezés. • 1940-1941. [LK 1940-1941. 122-149. p.]
126 VARGA ENDRE organikus) sorozatok is megszüntethetek s anyagukból a régi kereteket helyre kell állítanunk. 7 Még nehezebben eldönthető kérdések vetődhetnek fel a hivatkozott másik eshetőséggel kapcsolatban; jelesül akkor, ha valamely levéltári állagnak vagy egyes részeinek idegen levéltári testbe való belekerülése az utóbbit létrehozó szerv ügyvitelében, regisztratúraszerű kezelésben történt. Itt ugyanis az előbb említett gyakorlatias szempontokon kívül már elvi kérdések is felmerülnek: az egyik regisztratúra keretének helyreállítását követelő elv szembekerül a másik regisztratúra keretének megbonthatatlanságát parancsoló ugyanazon elvvel. A választás ilyenkor természetesen igen nehéz. Általános szabályként mégis a befogadó regisztratúra kereteinek elsőbbségben való részesítése jelölhető meg. Tehát az anyagba még az azt létrehozó szerv életében bekerült, még az élő regisztratúrában bevonódott, pl. valami hatósági intézkedéssel kapcsolatban beszállított (s így egyetlen nagy mellékletként felfogható) idegen anyagokat csak kivételes esetekben választjuk ki s különítjük el. Ilyen eset például, ha az idegen levéltári testbe került anyag nagyobb, kompakt tömegben található, a befogadó regisztratúra anyagától élesen elhatárolva (különösen akkor, ha az elhatárolás a befogadott regísztratúra-testre nézve is eredeti, organikus keretnek-, állag-rész esetében az erősen tagolódott rendszerű irattár eredeti beosztásának stb. felel meg). Ilyenkor a bevonódott anyag kiemelése és saját szerves levéltári keretébe való visszahelyezése általában kívánatosnak tekintendő, A mondott körülmények forognak fenn pl. abban az esetben, ha valamely hatóság egész irattára vagy abból egyes sorozatok — egy-egy ügyosztály többé-ke vésbbé zárt iratanyaga — a jogutódhatóságnak előíratok gyanánt átadattak s az utóbbi levél-7 A használhatóság (vagyis az elvvel szemben a praktikum) a szóbanforgó esetben különösen nagy jelentőséghez jut. Egyes levéltárakban pl., a proveniéncia-elvének uralomra jutása után, a rendezési munkálatoknál az elvet határozottan túlzásba vitték. Ld. Schultze i, h. 228—231. 1, — Sch. figyelemreméltó példákat hoz fel e túlzásokra, melyek pl, nem egyszer azt eredményezték, hogy bár mesterségesen, de az anyaggal szemben támasztott igényeknek teljesen megfelelően rendezett s így igen jól használható sorozatok — a hovatartozás szerinti szétválogatás után — egy sereg csonka levéltártöredék organikus egységekbe foglalt, de egyébként hasznavehetetlen halmazává alakultak át.
