Rendezés
Általános - Varga Endre: Levéltárrendezés. • 1940-1941. [LK 1940-1941. 122-149. p.]
LEVÉLTÁRRENDEZÉS 127 tárában megbontatlan keretben beillesztve maradtak fenn. 8 Államhatárok módosulásai, illetőleg a hivatali szervezetnek, a hatóságok területi beosztásának vagy jogkörének változásai hasonló irattár-szétbontást a múltban gyakran maguk után vontak 9 s az átvett előíratok nem ritkán valóban ma is így, ép sorozatokban találhatók. Ilyenkor tehát, főleg akkor, ha — mint mondatott — a jogelőd-hatóság egész irattára bevonódott, vagy ha a megbontott irattár többi része valahol másutt fennmaradt (és pedig, a szóbanforgó hiánytól eltekintve, jó rendben! s így az anyag az említett eljárással egészen kompletálható, vagy legalább nagy részben helyreállítható volna, az idegen állagba került sorozatok kiválasztása hasznos és a regísztratúra-elvnek teljesen megfelelő. A kiválasztás elvégzése még akkor is célszerű, ha a rekonstruálandó anyagot nem egy, hanem több lelőhelyről kell kiemelni és összegyűjteni. S e munkát legfeljebb az a körülmény teheti mégis mellőzendővé, ha a befogadó regisztratúra (regisztratúrák) anyaga ma valamely jól gondozott levéltárban őriztetik, ott viszont, ahová a kioperálandó sorozatokat a fentiek szerint átadni kellene, az iratok további fennmaradását valami körülmény veszé-8 V. ö. Schultze i. h. 231. 1. — Sch, szerint a kiválasztást csak a mondott esetben: nagyobb tömegű, egységes, könnyen leválasztható s eredeti helyükre könnyen visszailleszthető állagoknál vagy állagrészeknél érdemes elvégezni, egyébként minden rekonstrukció csupán a repertóriumokban s megfelelő utalásokkal történik. 9 A modern levéltári felfogás szerint ez eljárás, természetesen, igen Jielytelen és kerülendő. Ha egy megszűnő hatóság ügyköre több utód-hatóságra megoszolva száll át, állaga a regisztratúra-elv értelmében nem szakítható szét s nem osztható el, hanem egészében meghagyva egy őrzőhelynek adandó át. Ld. Muller, Feith, Fruin {bearb. von Hans Kaiser): Anleitung zum Ordnen und Beschreiben von Archiven. (Leipzig, 1905.) 17—18. 1. Ugyanez az elv nemzetközi relációban is figyelembe veendő, a lehetőség határai között. A fentiekből vezethető le a regisztratúra-elv egyik alkalmazott szabálya (az ú. n. territorialitás elvének egyik értelmezése), mely szerint valamely levéltár azon országot, törvényhatóságot stb, illeti, melynek területén a levéltárat létrehozó intézmény székhelye volt, illetőleg amelynek területére az illető intézmény működése kiterjedt. Ld. Eckhart F.: Az osztrák levéltárügy a háború után. Levélt. Közi. IV. (1926.) 20—43. 1.; ld. továbbá Holub József beszámolóját a brüsszeli V. történelmi kongresszusról, ahol a szóbanforgó elvek beható megbeszélésben részesültek. U, o. II. (1924.) 120—123. 1.; v. ö. még Casanova, Eugenio: Archivistica (2. kiad., Siena, 1928.) 2}3—214. stb. 1.
