Rendezés
IV. Megyei törvényhatóságok, szabad királyi városok és törvényhatósági jogú városok - Sümeghy Dezső: A megyei levéltárak rendezése. • 1945. [LK 1942-1945. 52-65. p.]
A MEGYEI LEVÉLTÁRAK RENDEZÉSE 61 iratcsoportjában s így az egész levéltárban, bármily nagy ter= jedelmű legyen is az anyag, minden egyes meghatározott iratot a legrövidebb idő alatt és a lehető legegyszerűbb módon lehes* sen megtalálni. Ennek a feladatnak megoldásánál már szerepet játszik a rendezésnek irányt adó második szempont: a megyei levél= táraknak rendeltetése is. A részletes rendezéssel kell ugyanis hozzásegítenünk a levéltárat ahhoz, hogy megfelelhessen annak az ősi, de még ma is meglevő rendeltetésének, mely a közigaz= gátassal való kapcsolatából adódik, de betölthesse azt a régeb= ben ismeretlen szerepét is, mellyel a közművelődésnek is értékes szolgálatokat tehet. Ezt a célt szolgálja: a nagyobb terjedelmű kútfők irat= anyagának részekre bontása, e részek belső és külső rendjének megteremtése, vagy helyreállítása, a kutatást elősegítő alkalmas kezelési könyvek készítése, vagy a meglevők helyesbítése, az iratanyag elhelyezésének a levéltár szerkezetével egyező megoldása, mindezek gyakorlati keresztülvitelének rendszeres sza= bályozása, röviden: a levéltárkezelési mechanizmus további kiépí= íése, mert csak ezzel érhetjük el, hogy a meglevő s a szaporodó iratanyag ne csak valahová, hanem a levéltár szerkezeti tagozó= dásának megfelelő helyre kerüljön. A kútfők részekre (csoportokra, alcsoportokra) bontása éppen ezért igen alaposan átgondolt munkát követel. A megyei levéltárakban azonban éppen itt találkozunk a legtöbb nehéz= seggel, mert ennek a munkának elvégzése közben láthatjuk szembetűnően, hogy a megyei levéltárak eddigi kezelésében és összeállításában az elmélet és gyakorlat akárhányszor alig áthidalható ellentéteket tár elénk. Ilyen elméleti álláspont pl., vagy ha úgy tetszik, szabály a levéltárrendezéskor — hogy csak a legfontosabb részt em= lítsem — az esetleg felbomlott status quo ante visszaállítása. Ez a tétel, a maga dogmaszerű merevségében, a proveniencia elvének érvényre juttatását követeli. Ámde a legtöbb megyei levéltárban, mint említettük, a régebbi rendezések, sokszor önkényesen is, más szempontok szerint osztották szét az irat= anyagot. Ezt a módosítást előbb már levéltárkezelési status quo= nak neveztem. Kérdés tehát: a rendezés során vísszaállítsuk=e mindenütt a provenienciával egyező eredeti status quot, vagy egyik=másik állag esetében az attól eltérő levéltárkezelési status quot tartsuk=e meg? Ha, amint az általános rendezésben, itt is a közigazgatás* történetre, mint minden megyei levéltárban azonos közös alapra helyezkedünk, nem lehet figyelmen kívül hagynunk azt a fon=
