Rendezés
Pusztainé Pásti Judit - Szabó Attila: Szovjet-magyar vegyes vállalatok iratainak rendezési tapasztalatai. Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. 66-80.
Pus^tainé Pásti ]udit—S%abó Attila az évközi mérlegekhez készített szöveges mérlegmagyarázó beszámolókat maradandó értékű iratokként kezeltük. A könyvelési, beruházási, termelési iratok, az éven belüli jelentések, tervek, statisztikák maradandósági vizsgálatánál figyelembe vettük, hogy az adott időszakban készült-e szöveges mérleg, és abban milyen részletességben találhatók adatok. Az iratokat abban az estben őriztük meg, amennyiben a szöveges mérlegbeszámoló adatain felül hordoztak további információkat. A vállalati és tröszti beruházások között nagy mennyiségben készültek a korszakra jellemző rendszeres, időközi (napi, heti, havi, egyéb operatív) jelentések. Közülük mintajelleggel tartottunk meg néhány forrást a korszak centralizált irányításának dokumentálására. A tervosztálya anyagokban a többnyire táblázatos formában készített, egész gazdasági évre vonatkozó havonta, negyedévente jelentkező tervmódosítások iratait nem megőrzendőnek minősítettük, hiszen a mérlegekben a legfontosabb módosítási okok, a tervszám és az elért eredmény mértéke megtalálható. Az éves terv kialakításával a MASZOLAJ — szervezeten belüli és a felügyeleti szervekkel kapcsolatos — egyeztetései maradandó értéket képviseltek. Az éves tervek évközi változtatását magyarázó indokok is maradandó értékűnek minősültek Általában a trösztök vagy a vállalat vezérigazgatójának készített, összefoglalójelentések és helyzetjelentések maradandó értékűek. A statisztikák maradandóságáról tartalmuk alapján döntöttünk. Amennyiben a mérlegek adatain túl értékelhető további adatokat is tartalmaztak, forrásértékük alapján a további kutatások számára feltédenül megőrzendők. A rendezési terv szerint minden nem duplum banki elszámolást megtartottunk. A rendezés során derült ki, hogy a közös vállalat beruházásairól az elszámolások a Kereskedelmi és Iparbankkal bonyolódtak le. A banki elszámolások megőrzését a pénzintézet levéltárban őrzött csekély mennyiségű iratanyaga igényelte. A fondképző Magyar Beruházási Bankkal és a Magyar Nemzeti Bankkal tartott kapcsolata meglehetősen szerény mértékű volt, ezért a vállalati anyagban előforduló elszámolásokat megőriztük. A pénzintézeti dokumentumok megőrzésében szerepet játszott ezen intézmények magyar gazdaságirányításban betöltött szerepe, gazdasági jelentősége. A központ, a tagvállalatok és a trösztök teljes anyagát reprezentáló I. és IV. negyedévi leltárak (a leltározási bizottságok jegyzőkönyvei) mindenképpen megőrzendő tételeknek értékeltük. Hasonlóan maradandó értéket képviseltek a szovjet és a magyar fél kiegészítő apportjait tartalmazó paritásos bizottsági jegyzőkönyvek. A nagyvállalati időszak alapdokumentumainak minősíthetők a MASZOLAJ Rt.-be belépett, vagyoni szempontból teljes mértékben átvilágított tíz állami vállalat 1952. július 1-jén felvett leltára. A tervgazdaságban működő vállalatok időről-időre megküldték felettes szerveik, minisztériumaik részére különféle terveiket, éves beszámolóikat, termeléssel kapcsolatos jelentéseiket. A rendezés során szembesültünk az ’50-es években gyártott „iratrengeteggel”. A fondban kiselejtezett iratanyag mennyisége elérte a 60%-ot. A további rendezéseknél felmerül a felettes szervek anyagainak összevetése a vállalati iratanyaggal. Az egyeztetés során lehetőség lenne szűkíteni a gazdálkodó egységeknél a megőrzendő iratok körét és mennyiségét. Ezzel elkerülhetjük a párhuzamos iratőrzés miatti raktározási nehézségeket. 74
