Rendezés
Általános - Szegőfi Anna: Fondismertető (fondtörténeti bevezető) tanulmányok készítése a BFL-ben. • 2003. [LSZ 2003/3. 22-46. p.]
SZEGOFI ANNA FONDISMERTETŐ (FONDTÖRTÉNETI BEVEZETŐ) TANULMÁNYOK KÉSZÍTÉSE A BFL-BEN A levéltári szakmai zsargonban csak „követelményrendszer"-nek rövidített miniszteri utasítás többek között előírta a levéltárak központi számítógépes nyilvántartásának bevezetését. A végrehajtás körüli szakmai viták egyik sarkalatos pontja, hogy — a rendelet betűjéhez szorosan ragaszkodva — központi nyilvántartást készítünk-e, vagy kihasználva a rendelet adta lehetőségeket, a kutatói tájékoztatás feladatával is felruházzuk a programot. A választás, miközben hosszú időre meghatározza a levéltárak munkáját, azzal a veszéllyel is jár, hogy lemaradunk az információs versenyfutásban és a levéltárak a közgyűjteményi intézményrendszer perifériájára szorulnak. A szakmai döntéshez — a jó döntéshez — szeretnénk hozzájárulni azzal, hogy a fővárosban folyó munka végeredményét megismertetjük a kollégákkal. A központi nyilvántartás körül folyó szakmai vitákban ismét előtérbe került az IS AD/G, a nemzetközi levéltári szabvány, vagy pontosabban szólva: a fondok és irategyüttesek tartalmi feltárására készült szabványosítás kérdése. A főváros levéltárosai — bizton állíthatjuk — mindenki másnál behatóbban foglalkoztak az ISAD/G elképzeléseivel és többévi munka eredményeként elvégezték annak továbbfejlesztését, „magyarítását". Az ISAD/G szabvánnyal akkor kezdtünk el foglalkozni, amikor Budapest Főváros Levéltára számítógépes nyilvántartási programjának elkészítése megkezdődött. A számítástechnikusok feltették az alapvető kérdést, hogy mi legyen a programban. Ekkor vált nyilvánvalóvá számunkra, hogy szükségünk van a szabványosításra, hogy megértsük egymást és meg tudjuk fogalmazni a programozók számára kívánságainkat. A levéltári gyakorlatban használt segédletek mellé ekkor sorakoztattuk fel a nemzetközi ajánlásokat. Az ISAD/G első olvasatban a hagyományos magyar segédletek összefoglalásának, összeolvasztásának képét mutatta, bár az „idegensége" nyilvánvaló volt. A használhatóság tesztelésére hat levéltárosból alakult egy team olyan referensekből, akik ismerték a levéltári iratállományt alkotó fondok szinte teljes körének belső szerkezetét. Tagja volt a csapatnak a IV. fondföcsoport, a tanácsok, testületek, családok, személyek, gyűjtemények és a gazdasági anyag referense, valamint a gyűjtőterületi referens és a levéltáros-számítástechnikus, valamennyien többévtizedes levéltári gyakorlattal. A számítógépes programozóknak adandó feladat megszerkesztése volt a csoport célja. A munka során azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a szabványosítás nem kis szakmai feladatot jelent. A munkának ebben a szakaszában döntött úgy a levéltárosok értekezlete, hogy az áttekintő raktári jegyzékek fondtörténeti bevezetőjének egységes szerkezetét és azonos fogalmakkal történő feltöltését valósítjuk meg, amelyet közös megegyezéssel fondismerlelőnek neveztünk el. 1 Első lépésként megszületett egy szerkesztési utasítás, amely még híven követte az ISAD/G leírási szerkezetét. Ez az első Az első időszakban a hagyományos áttekintő raktári jegyzék fogalomnak megfelelően fondtörténeti bevezető tanulmányként emlegettük, majd az adatok bővülésével választoltuk a kifejezőbb, a címben feltüntetett fogalmat. 22
