Rendezés

Általános - Irányelvek a levéltári iratok tárgyi rendezéséről. Tervezet. (1973.10.03-1973.10.05-i egri igazgatói értekezlet 2. napirendi pont) BFL megjegyzései. • 1973.10.15 [52417/1973 LIG]

• ! A levéltárakban őrzőt:.- iratok rendszere igy az ellenőrző -rendezés legteljesebb befejezése után is meglehetősen változa« tos képet mutat; ami az iratanyag levéltári feldolgozását

; tehát használhatóvá tételét és tudományos felhasználását igen nagy mértékben nehezíti és hátráltatja, A font említett rendszerek közül a tárgyi.csoportosításon .. alapuló rendszert ?

a

középszintű, tárgyi rendezést Ítéltük olyan-^ nakf mint amely az optirális feltételeket a 1< g^nkább megváló" altja-. A döntést az alábbi megállapítások indokolták! Az iktatószámok, az alapszámok vagy az irattári szánok rendjében elhelyezett iratok és ügyiratok •• a rendszer természeténél fogva *•> bizonyos, csak ritkábban érdemi jelentőségű adatok ismeretében is csak az egykorú ügyviteli sogédlotok felhasználásával kutathatók fel. Már pedig az ügyviteli segédletek alapján való kutatás esetén még az egyetlen tárgykör iratait megvizsgálni óhajtó kutatónak is rengeteg adatot kell kiirnia á segédkönyvekből: hogy a megfelelő iratokhoz hozzá tudjon jutni* Ennek megfelelően '.igen sok munkát jelent a levéltári dolgozóknak o rengeteg iktatószám le-kisérése, a jelzetek meghatározása és végül az ira-r tok több helyről való kiemelése ós használat utáni roponálása. Ez azonban merőbon másodlagos jelentőségű, gyakorlatias érvnek( látszik^ A döntésnél elsősorban az a megcáfolhatatlanul érdemi, szempont érvényesült, amely szerint ügyviteli célú segédletek nemfelelnek meg — és eredeti-rendeltetésüknél fogva nem,is feleld hétnek meg - a korszerű tudományos Kutatás céljainak.; Elég talán itt utalni arra, hogy a mutatókönyvek készitői annakidején elsősorban az ügyekben érdekelt személyek neve alatt szerepeltetik az ügyiratok jelzetét; vagy az annak megállapításához szüksége.': iktatószámot* Már pedig a mai tudományos kutató clőtt az ügyekbon érdekelt személyek neve többnyire ismeretlen ós a társadalmi jelentőségű kérdések elbírálása szempontjából