Rendezés
Általános - A levéltári rendezés egyes kérdései. • 1959. [LH 1959/3–4. 6-19. p.]
munkától kiméinek meg a vele dolgozókat. Véleményem az. hogy legalább 2 év kell ahhoz, hogy bármilyen tipusu irattárban helyes és országosan egységes álláspont alakulhasson kú Kár volna elhamarkodni, hiszen itt évekre, évtizedekre szóló tervekről van szó* Ami a 4. pontot illeti, ebben a kérdésben nagyon óvatos lennék. Nemcsak azért mert rendeltetése és hivatása más az irattáraknak, és a levéltáraknak, hanem arra is kell gondolni* hogy általában a kezelőszemélyzet képzettsége és gyakorlottsága milyen fokon áll* Az irattárak tekintetében lehetne bizonyos tárgyüag és funkcionálisan Jól elválasztható csoporto* kat képezni, de semmi esetre sem a legalsóbb fokon és semmi esetre sem kizárólag. Ezt azonban csak akkor gondolom kerosztülvihetőnek, ha már egy-két év múlva a levéltári gya* korlat és típusterv elkészül, a annak alapján lehet az irattár tekintetében is következtetéseket levonni: a gyakorlati élet számára. Aiz irattereielö szervenkénü feldolgozás munkája legalább 40 évre fog terjedni, ha egyáltalán lesz i mert ne felejtsük el, nekünk, ha megcsináljuk .egész irattermelésünk uj módszerét kell benne s még hozzá jó! megteremtenünk. Véleményem szerint, ha ilyesmire gondolunk, igen Jó levéltári szakemberekből összetoborzott külön kollégiumnak kellene vele foglalkozni éveken át. a külföldi tapasztalatok állandó figyelemmel kisérésével. Kanyar Józsefi i„ A tematikai vagy funkcionális tárgyi tagolódás merev kettéválasztottsága nem mondható túlságosan szerencsésnek* Az egyes fond ok jelen állapota, alapos ismerete, jó. segédletekkei való ellátottsága stb» dönthetik el a kétíelé tagolás egyikének vagy azok keresztezésének alkalmazását* Sok esetben a funkcionális tagolódás nem bontható meg, a tárgyi tagolás pedig igen elaprózza a fond rendezését Végeredményben - levéltáraink mai állapotában - az egyes fondoknak a kutatói érdekek maximális keresettsége, helyesebben az egyes íondok felhasználhatóságához fűződő tudományos érdekek, valamint az egyes fond ok keletkezése és képzése mögötti teljes és biztos ismeretek lehetnek a kritériumai annak, hogy melyik módszert alkalmazzuk. Majd ha levéltáraink tudományos személyi ellátottsága és raktározási gondjai a mainál kedvezőbben alakulnak, e kérdések m-egoldásának utjai sokkal szerencsésebb kiementelüek lesz-' nek. 2. Levéltárunk tapasztalata szerint - százezerszámra küszködünk kartotéksegédletekkel -a tárgyi tagolást inkább jobban állványozható és kevesebb helyet elfoglaló, könnyebb kezelhetőségi! tartós minőségű könyvekben végeznénk el, mint kartoték-cédulákon, 3. A kísérleti rendezések alapján elkészített rendezési tipus terveket, azok helyszínen történő megtárgyalását « jónak tartom, 4„ Ez a kérdés a jövő levéltárának alapkérdése. Itt az ideje, hogy a felszabadulás utáni irattári kísérletezéseket felszámoljuk és az egységes irattározás alapjait kidolgozzuk. Ez egyben jelentse a legszigorúbb irattári fegyelem meghonosítását is hazánkban. Még csak nem is az a döntő ennél a kérdésnél, hogy az egységes irattári-levéltári rendszer külön tematikai, vagy külön ügyköri legyen, vagy egymást egészségesen keresztező, hanem az egységes irattári gyakorlat, amely következetesen az egész országban a legmagasabb szintre emeli a levéltárivá érett iratok s irattárak kezelésének szinvonalat* Aki a járási — legalább 20-25 évi őrzési idejű, biztonságos állapotú, egységes irattárilevéltári rendszerű tárcaközi s jól képzett irattárosokkal ellátott irattárak sorsát megalapozza -levéltáraink kedvező férőhelyeinek és Jó személyi ellátottságának problémájával egyetemben — az századokra megalapozta hazánkban a tudományos kutatói érdekek szolgálatában levéltáraink jövendőjét 8
