Rendezés

XIII. Családok - Bakács István: A családi levéltárak szerkezeti problémái. • 1960. [LK 1960. 160-174. p. ]

162 Bakács István de a feleség—testvér—unokatestvér—sógor—vő rokonsági kötelék is szerepel: a családi levéltár a személyi levéltárak végtelen sorára bontható. A birtokadományt valamely családtag kapta, valamelyik családtag építtetett várat, kastélyt, kúriát, az ezzel kapcsolatos elszámolásokat e családtag nevére állították ki, az alkalmazottak valamelyik családtagnak teszik meg jelentéseiket, nyújtják be számadásaikat. S természetszerűleg a beházasodás stb. révén valamely család levéltárába került idegen családok levéltárai is így bonthatók fel a személyi levéltárak sorozataira. Minthogy csak tökéletes levéltári organizmusok tudják a történeti forrásokat igazán genetikus összefüggésben és a lehető legteljesebben nyújtani a történészeknek, s a rendezetlen levéltárakat organizmusokká kell átalakítani,

10 elsősorban azt a kérdést kell alaposan vizsgálnunk, hogy vajon tényleg a családi levéltár valamennyi irata valamelyik családtag fondjába tartozik-e, hiszen igen jelentős ama iratanyag, amely a birtokok megszerzésével, igazgatásával és gazdasági üzemével áll összefüggésben. Vagyis azt kell kielemeznünk, hogy a családi levéltárakban csak a családtagok a fondkópzők, vagy pedig más fondók is kialakíthatók. így tehát meg kell állapítanunk a genetikusan létrejött iratcsoportokat, majd pedig ennek eredményeképpen vizsgálnunk kell, hogy ezek megfelelnek-e a hazai rendezési módszerek alapján kialakított tárgyi csoportosítás alapelveinek: rendezéseink során az annakidején szervesen keletkezett iratcsoportokat nem bontjuk-e fel mesterséges egységekre? Űgy véljük, hogy ezen a helyen nem a ,,fond" meghatározásának különböző megfogalmazásait kell egybevetnünk, s nem feladatunk a családi levéltárak fondjainak terminológiáját kialakítani — habár munkánk eredményéből ez természetszerűleg adódik —, hanem a fondmeghatározások legjellemzőbb sajátságait kell alkalmaznunk a családi levéltárak különböző iratcsoportjai fondjellegének megállapításához: így, hogy a fond iratai szervesen keletkeztek, s hogy az iratok a fondképző birtokában rendeltetésszerűen maradtak.

11 10

Praíak, Jifí : T. zv. volny provenincní princip. Archivní Öasopis, Roc. 1954. 182. 1. 11

A Handleiding szerint (I. fej. 1. §): ... mindazoknak (a) ... dokumentumoknak összessége, amelyek hivatalos minőségben valamely szerv. . . által elfogadtattak vagy kiállíttattak, amennyiben a dokumentumoknak rendeltetésszerűen a szervnél . . . kellett maradniok. Gustave Dejardin szerint: Fondnak nevezzük az adott szerv vagy személy tevékenysége folyamán szervesen lerakódott levéltári anyag összességét. (Idézi O. A. Knyazev : A levéltári munka elmélete és technikája. Bp. 1954. Levéltárak Országos Központja. Kézirat gyanánt. 12. 1.) ^ Knyazev szerint: szerv vagy személy levéltári fondjának nevezzük az adott szerv vagy személy tevékenysége folyamán szervesen lerakódott levéltári anyag összességét (i. m. 12. 1.). Mityajev (A levéltárügy elmélete és gyakorlata. Bp. 1954., Kézirat gyanánt, 7. 1.) fondnak nevezi „az iratanyagnak^ olyan történetileg kialakult komplexumát, amely az egyes hivatalok, vállalatok, katonai egységek, társadalmi szervezetek vagy szervezetileg és operative elkülönült részek működéseinek során keletkezett". A szovjet levéltárak kézikönyve (1. 3. j.) fond alatt oly „történelmileg kialakult iratanyagcsoportot" ért, „amelyek az egyes fondkópzők, azaz konkréten egyes hivatalok,. szervezetek, vállalatok s ezek önálló szervezeti részlegei, illetve egyes személyek tevékenysége folytán keletkeztek". (46. 1.) Magyar meghatározások: Herzog József (A magyar levéltári terminológia. Levéltári Közlemények, 1932.. 3. 1.) meghatározása: „A levéltár . . . jelenti azoknak az iratoknak ós hozzájuk tartozó mellékleteiknek összességét, amelyek valamely hatóság, testület, társaság, család, személy stb. (a levél-