Rendezés
Általános - Varga Endre: A proveniencia elve. • 1938. [LK 1938. 14-44. p.]
A PROVENIENCIA ELVE 15 iratanyag kezelésének ismertetett új rendje, illetőleg a differenciálódott ügyvitel szükségletei ezen kívül az előiratok felállításában is változásokat vontak maguk után: a más, régebbi irattárolási módok szerint elhelyezett korábbi anyagból néhol szintén tárgyi sorozatok válogattattak össze, esetleg az anyagban ehhez hasonlóan, (az eredeti rend megváltoztatásával) egyébként is nagyarányú tárgyszerinti átrendezések, átcsoportosítások indultak. 2 Az említett átrendezések mindaddig, míg a hatóságok fennállásuk óta produkálódott egész anyagukat saját repozitóriumaikban őrizték s a mondott munkák egy-egy repozitóriumban, tehát egy szerv működéséből eredő anyagban zajlottak le, a későbbi eligazodás tekintetéből aránylag kisebb károkat okoztak. Hiszen az átalakításokat a regisztíatúra emberei végezték, kik az illető hatóság szervezetének, funkcióinak ismeretében a régi anyag átcsoportosításánál általában ugyanazon szerv ügyviteléből kinövő, az anyaghoz közel eső, immanens szempontokat érvényesítettek. Annál veszélyesebb következményekkel jártak azok a rendezések, melyek a XVIII. század közepe óta egymás után keletkező új típusú gyüj tőlevéltárakban — mint az 1749-ben szervezni kezdett bécsi Geheimes Hausarchiv (később Haus-, Hof- und Staatsarchiv), a szintén az 1750-es években megvalósult m. kir, udvari kamarai levéltár, az Gustaf: Archivordnungsprinzipien. Geschichtliche Überblick und Neuorientierung. Archivalische Zeitschrift. III. 9—10. (1934.) 60—61. és 65. L; Herzog József: A magyar kamarai levéltár története. Levéltári Közlemények. VI. (1928.) 18—21. 1.; u.a.: Magyar levéltári terminológia, u. o. X. (1932.) 5—9. 1,; Ember Győző: A m. kir. helytartótanács ügyintézése, u. o. XV, (1937.) 143—147., 160—161. 1.; v. ö. végül Müller, Feíth, Fruin (bearb, von Hans Kaiser): Anleitung zum Ordnen und Beschreiben von Archiven. (Leipzig, 1905.) 43. 1. 2 A korábban csak szórványosan jelentkező tárgyi szempont térfoglalása az egyéb irattárolási módokkal szemben, úgy újonnan képződő anyag felállításánál, mint régebbi anyag rendezésénél, a XVII— XVIII. sz, folyamán az említett központi hatóságok repozitóriumain kívül is általánosan megfigyelhető. V. ö. Pistolese, Serafino: Développement et caractére des archives du onziéme siécle a nos jours. Archivi d'Italia. Serie IL A° I. (1933—34.) 274—275 1.; Casanova, Eugénia: Archivística. (2. kiad., Siena, 1928.) 381. 1.; Magyar viszonylatokban ld. a megyei, városi, egyházi stb, levéltárakról (a Levéltári Közleményekben) megjelent ismertetések vonatkozó adatait, továbbá Illéssy János: A megyei levéltárak állapota 1772—74-ben, Századok, 1903. 731—748. 1. és u. a. Az erdélyi levéltárak 1770-ben. u. o. 1904. 435—446. 1. — A fenti kikezdés végén elmondottakra nézve különben ld. pl. Ember i. h. 145. 1.; Casanova i. m. 382—385. 1. stb.
