LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Schmidt Anikó: Gyűjtőköri munka a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában. Levéltári Szemle, 71. (2021) 2. 82-90.
84 Levéltári Szemle 71. évf . vagy örökölt hagyaték teljes felszámolásáig, és ennek során az irategyüttest megbontják, bizalmatlanságból és/vagy kellő információ híján a dokumentumokat több közgyűjtemény között, olykor több részletben szétosztják, azt remélve, hogy így biztosabban marad fenn belőle valami.2 Előfordulhat az is, hogy a magasabb árban bízva bontják meg az összetartozó hagyatékot és próbálják meg kisebb részletekben értékesíteni. Ezen problémák kiküszöböléséhez elengedhetetlen a közgyűjtemények közötti együttműködés, a gyűjtemények homogenitásának megőrzése érdekében az időnkénti profiltisztítás, valamint a szélesebb nagyközönség pontos és közérthető tájékoztatása az egyes intézmények gyűjtőterületi tevékenységéről. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) nem gyűjti a 19–20. szá -zadi nyomtatványokat, sajtótermékeket, könyveket és plakátokat, valamint olyan különálló anyakönyvi kivonatokat, igazolványokat és személyi okmányokat, amelyek nem képezik más jellegű, maradandó történelmi értékkel bíró, beadandó iratanyag részét. Minden olyan esetben, amikor a behozott irategyüttes nem illeszkedik a meglévő gyűjteménybe, a levéltár igyekszik olyan közintézményt, gyűjteményt ajánlani, ahol a felajánlást örömmel fogadják. Ennek megfelelően például a beadónak nyomdai sokszorosítással készült kiadványok esetében általában az Országos Széchényi Könyvtár, kifejezetten irodalmi vonatkozású iratoknál a Petőfi Irodalmi Múzeum, zenetörténeti kéziratoknál a Zenetudományi Intézet, egyetemi oktatók hagyatékánál az egyetemi levéltárak, hadi témájú iratoknál a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, műszaki jellegű iratoknál a Műegyetem Országos Információs Központ és Könyvtár Levéltára, budapesti vonatkozású iratok esetében a Budapest Főváros Levéltára, homogén fényképgyűjteménynél a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára javasolható. Természetesen vannak olyan esetek, amikor bizonyos hagyatékok/iratok több közgyűjteménybe is illenek: ilyen szituációban célszerű, ha az érintett intézmények egyeztetnek egymással. E tekintetben számos esetben tapasztalható együttműködés a közgyűjtemények között. Például az MNL OL-ba ajándékként került be Böröcz Imréné Márffy Gabriella és Böröcz Imre mérnök, tudományos főmunkatárs személyi hagyatéka, amelyről az intézmény egyeztetéseket folytatott a Műegyetem Országos Információs Központ és Könyvtár Levéltárával (a továbbiakban MOIKKL). Ennek alapján végül az Országos Levéltár vette állományba (MNL-OL-P 2360), ám bizonyos tételek digitális iratmásolatait a MOIKKL is megkapta. Ugyancsak jó példa a Szathmáry Lajos gyűjtemény, amelynek kifejezetten irodalmi vonatkozású anyagait a Magyar Nemzeti Levéltár 2015-ben átadta a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, az átadott anyagok digitális másolatait azonban megőrizte és állományba vette (MNL-OL-X 10823: Másolatok gyűjteménye, Múzeumok levél tári anyaga, Petőfi Irodalmi Múzeum). Az együttműködések 2020-ban is folyta tódtak: a MOIKKL közvetítésével került az MNL OL-ba kiegészítő iratanyag a levéltár 2 Hasonló tapasztalatokról számol be Arany, 2019: 18. Schmidt Anikó
