LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE

Kujbusné Mécséi Éva: Iratajándékozás a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárában 1950 és 2016 között. Levéltári Szemle, 67. (2017) 1. 23-38.

Kujbusné Mecsei Éva 34 boldogan ajándékozta nekünk hosszú évek nagy munkájával összeállított családtörténetét és családfáját egy kutatónk, azt remélve, hogy nálunk lesz olyan, akinek hasznos lesz a határon túli levéltárakban talált adatokban is bővelkedő írás, ha már az ő családjának tagjait nem igazán érdekli. Ebben az évben volt két érdekes szponzorációnk is – ami azonban sajnos nem általános jelenség. Egy szomszédos város régiségpiacait is járó levéltárbarát hívta fel a figyelmünket arra, hogy 19. századi papi körjegyzőségi iratokat látott, amit az eladó kérésére eltett. Egy hét állt rendelkezésünkre ahhoz, hogy a vételárat megszerezzük. A költségvetésünk nem adott rá módot, hogy a kért összeget kifizessük, így megkerestük Nyíregyháza polgármesterét, dr. Kovács Ferencet, akiről tudtuk, hogy Pap községből származik. Ő megvásárolta az iratokat és azonnal a levéltárnak ajándékozta. Hasonló gyors döntést igényelt ennek az évnek a végén egy irataukción felbukkant Kölcsey családi irat megvétele, amihez pedig levéltári napjaink régi szponzora, a Szolex Kft. nyújtott támogatást, s vált ezáltal ajándékozónkká is. Vannak érdekes és tanulságos ajándékozási történetek. 2011-ben egy hivatali beszélgetésen félig tréfásan hangzott el, hogy a cégénydányádi gyermekotthonban nem támasztanak olyan különleges igényeket a kiállításhoz, mint mi, pedig ott van az üveges vitrinben Kölcsey Ferenc Kende Zsigmondhoz írott levele. Hogy ne kelljen vigyázgatni rá, éppen azt fontolgatták, hogy talán be kellene hozni a múzeumba. Komolyan véve a tréfás megjegyzést megkerestük az otthon igazgatóját, aki elmondta, hogy átvéve a munkakörét feltűnt neki a levél, amit eredetinek gondolva valóban szeretne biztonságba helyezni. Így került levéltárba az az 1833-as irat, amelynek a létezéséről tudtak az irodalomtörténészek, de az őrzési helyét nem ismerték. A másik érdekes és szép ajándék egy III. Ferdinánd-korabeli oklevél, amelyet a nyíregyházi Bocskay István ajándékozott nekünk 2015-ben. Az 1970-es árvíz idején a mentési munkálatokkor kapta egy katonatársa, aki nem tudta értékelni, így neki adta, ő pedig most úgy gondolta, hogy a köznek ajándékozza. Ajándékot adni azonban nem csak iratadományozással, hanem állagvédelemmel is lehet. Irataink egy része restaurálásra, más része fertőtlenítésre szorul. Sajnos lehetőségeink végesek, csak kis lépéseket tudunk tenni védelmük érdekében. Éppen emiatt jelent nagy segítséget a restauráltatás költségeinek átvállalása. Főként a családi iratok esetében fordult az elő, hogy a felmenők után kutatók megismerve a nálunk lévő anyagot úgy döntöttek, hogy a legrosszabb állapotban lévő iratokat vagy oklevelet saját költségen restauráltatják. Az elmúlt években a Mikecz család mellett dr. Farkas Emilné Laskay Ágnes is magára vállalta családja oklevelének állagmegóvását. Mindketten Budapesten élnek, a megyével már csak őseik emléke köti össze őket, mégis fontosnak tartották ezt a nem mindennapi cselekedetet. Napjainkban mindinkább elterjed a digitális iratajándékozás is. Azok, akik még nem akarnak megválni örökségüktől, hanem szívesen nézegetik, olvasgatják a régi iratokat gyermekeikkel, unokáikkal, így emlékezve az ősökre, szívesen ajánlják fel digitalizált formában az arra általunk érdemesnek tartott iratokat. Minthogy számuk folyamatosan nő, ma már felelősen el kell gondolkodnunk arról, hogy ezeket az ajándékokat