LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Arany Krisztina: Levéltári iratajándékozások a Mikes Kelemen Program keretében – a levéltári koordináció első két évének tapasztalatai, Turul, 92. (2017) 2:104–107. - 1. Értekezések - Kurecskó Mihály: Kovrig Béla élete személyes iratai tükrében
76 kívánságára teszel meg - meg is ígértél.”7 A fentiek alapján tehát egyértelmű, hogy a propagandaszervezetnek szánt Társadalompolitikai Osztály - legalábbis részben - nyilasellenes szándékkal létesült, és annak felállítását Keresztes-Fischer szorgalmazta.8 7 MNL OL - P 2343 - 1. - 9. - 5. - No. 17. O’svát László levele (nyilatkozata) Kovrig Bélának. Budapest, 1945. június 11. 8 A Miniszterelnökség, Társadalompolitikai osztály töredékes iratanyaga megtalálható a következő jelzeten: MNL OL - K 29. Az iratanyag tartalmazza a később felállított Nemzetpolitikai Szolgálat iratanyagának töredékét is. 9 MNL OL - P 2343 -1. - 9. - 1. - No. 6. 10 Molnár Sándor: Teleki Pál titkos tevékenysége a Sándor-palotában. In: Ismeretlen fejezetek Teleki Pál életéből. (Szerk. Vigh Károly.) Bp., 2001. 31-91. 11 MNL OL - P 2343 -1. - 9. - 5. - No. 18. 12 Mint láttuk ez téves információ, mivel Kovrig Imrédy szélsőjobboldali politikája miatt kérte visszahelyezését, de úgy látszik erről még legbizalmasabb kollégái sem tudtak. 13 Molnár S.: i. m. 52. 14 Molnár Sándor „mintegy hat” címíró cégről írt ld.: Molnár S.: i. m. 50-51. 15 MNL OL - P 2343 - 1. - 9. - 5. - No. 18. - 7. old., és Molnár S.: i. m. 67-68. 16 MNL OL - P 2343 -1. - 9. - 5. - No. 18. - 6. old., Molnár S.: i. m. 67. 17 MNL OL - P 2343 -1. - 9. - 5. - No. 18. - 7. old. Az eset annyira emlékezetes hogy Molnár is külön kitér rá, Szálasi mondatai a visszaemlékezéséből valók ld. Molnár S.: i. m. 56-57. Molnár így oldja fel: „Vérrög+vérvalóság=sz...rög”. 18 Molnár S.: i. m. 59-61. 19 Uo.59. Teleki Pál miniszterelnök 1940-ben a Társadalompolitikai Osztályt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba olvasztotta, Kovrig pedig egy új szervezet, a Nemzetpolitikai Szolgálat kijelölt vezetője lett; ezt a posztot Keresztes-Fischer Ferenc kívánságára kapta meg - hivatali esküjét a Belügyminisztériumban Keresztes-Fischer előtt tette le 1940. július 11-én,9 a vezetésre való megbízást 1940. november 18-án kelt 8300/1940. M.E.I. számú rendelettel kapta. A Nemzetpolitikai Szolgálaton végzett tevékenysége, és magának a szervezetnek a célja ugyan már nem teljesen ismeretlen, mivel Molnár Sándor, Kovrig Béla egyik legközelebbi munkatársának visszaemlékezése 2001-ben már megjelent.10 Az említett iratanyag része azonban másik közeli munkatársának, Roósz Andornak, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetétől (MABI) szintén a Miniszterelnökségre rendelt tisztviselőnek a nyilatkozata, amelyet valószínűleg Kovrig háború utáni igazoló - bizottsági eljárásához írt.11 A leírásból kiderül, hogy Imrédy alatt a szervezet a nyilas- és Volksbundellenes propaganda ellen nem tett semmit és olyan alacsony volt a költségvetése, hogy Kovrig kérte visszahelyezését az OTI-ba.12 A változás Teleki miniszterelnöki székbe jutásával érkezett el, amikor Teleki megbízta Kovrigot, hogy Roósszal és Molnárral egy „föld alatti” propagandahálózatot építsen ki, amely ellensúlyozza a nyilas és német propagandát, sőt olykor a kormányt is bírálja - ezzel megnyerve az olvasók bizalmát.13 Maga a beszámoló, viszonylagos rövidsége (8 gépelt oldal) mellett is, olyan élményszerűen adja vissza a hivatalon belüli és kívüli konspiráció elemeit, hogy jelen cikk végén érdemesnek tartottam a teljes szövegű közlésre. A szervezet koncentrált munkával havonta két-három alkalommal 60-70 000 példányban egy előre összeállított címlista szerint terjesztette a röplapokat, melyeket részben Kovrig, de olykor maga a miniszterelnök írt. A sokszorosító berendezést (stencilgép) és a szükséges papírmennyiséget két konspirált lakásban tartották és délutánonként végezték azok sokszorosítását, valamint borítékolását. A borítékok címzését három címirodával íratták le,14 de idővel olyan mennyiséget kellett gyártani a röplapokból, hogy megállapodtak Weinberger Márton nyomdásszal, aki szűk családjával maga végezte azok szedését és nyomtatását.15 A röplapokat kisebb adagokban postaládákba dobták be különböző színű és méretű borítékokban, hogy a postások ne tudják megkülönböztetni azokat. Egy-egy éjjel átlag 100 postaládába dobták be a borítékokat, ami azt jelentette, hogy egész éjjel járták Budapest postaládáit. A nagytömegű, bérmentesített postahivatali feladást azért nem vállalhatták, mert akkor az egész akciót vissza lehetett volna követni a Miniszterelnökséghez. Az akcióhoz használt gépkocsikat több hamis rendszámmal használták, sőt mivel a német-, nyilas- és Volksbundellenes propaganda felkeltette azok figyelmét és elkezdtek őrködni a postaládáknál, ahol atrocitások is érték Molnárt, ennek következtében Roósz és Molnár fegyverviselésre és -használatra is engedélyt kapott a miniszterelnöktől - erről Éliassy Sándor budapesti rendőrfőkapitány is tudott.16 A röpiratok tartalma igen változatos volt, egy példát érdemes ezekből felidézni. Szálasi következő mondatait idézték egy kiadványukban: „A magyar népi kezdeményezés a rög és a vér elválaszthatatlanságát állítja harcának első vonalába... A nacionalista és szocialista paraszt a rög valóságos birtokosa lesz és első vérvédője a haza valóságára emelt rögnek... Hazánk és népeinek kezdeményezése bele kell illeszkedjék a földrendezés nagy művébe.” Ugye érti? - kérdezték, majd ígéretet tettek arra, hogy a következő röplap választ ad a kérdésre. Itt álljon most a válasz Roósz szavaival: „Mint kuriozitás említésre méltó többek között a klosetpapírra nyomtatott zöld nyilaskereszt és alatta Szálasi sűrűn használt „rög”nek „Seggrög-szar” szavakkal való kifigurázása és nevetségessé tétele.”17 A másik említést érdemlő, röplapon terjesztett dokumentum az „igazi nyilas program”, melyet Teleki vázlata alapján Kovrig dolgozott ki, felfedve a szélsőjobboldali politikai retorika mögött meghúzódó valódi szándékot és ezzel összeugrasztva a szélsőjobboldal pártjait. Példaként álljon itt egy idézet a „programból”, melyet a Magyar Nemzet 1939. december 1-jén közölt: „Nem kell többé kisiparos! A munkaállam nem tűrheti azt a nyersanyag-, munkaeszköz- és erőpocsékolást, aminek a hamis jelszavak következtében dédelgetett kisipari műhely a színtere. A kisipar műhelyviszonyai nem valók századunkba! A kisiparos a legrosszabb munkáltató. A nemzeti szocializmus kimondja: a kisüzem a kisbirtok ideje lejárt! A ma embere a kollektív ember, a ma üzeme a nagyüzem, a mai birtok a gabonagyár.”18 A „program” megjelenése nagy zavart okozott a szélsőjobboldali pártoknál, egymást szidták, és persze keresték az ismeretlen szerzőt, aki ostoba nyíltságával ártott ügyüknek.19 A Nemzetpolitikai Szolgálat könyveket is kiadott, többek közt elindította a Nemzeti Könyvtár című sorozatot, mely olcsón, nagy tömegben tette hozzáférhetővé magyar
