LEVÉLTÁRI ÁLLOMÁNY GYARAPODÁSA, CSÖKKENÉSE
Arany Krisztina: Levéltári iratajándékozások a Mikes Kelemen Program keretében – a levéltári koordináció első két évének tapasztalatai, Turul, 92. (2017) 2:104–107. - 1. Értekezések - Kurecskó Mihály: Kovrig Béla élete személyes iratai tükrében
77 írók műveit (Gárdonyi Géza, Kodolányi János, Tersánszky Józsi Jenő, Féja Géza, Móricz Zsigmond, Veres Péter, Pázmány Péter stb.) - a sorozat Molnár szerkesztésében 1944-ig jelent meg.20 Ezek mellett kiadtak három olyan könyvet (füzetet) is - ezeket már titokban -, melyek a röplapokhoz hasonlóan német- és nyilasellenes éllel jelentek meg. Az egyik Unghváry Sándor Mit láttam azAndrássy úti nyilasházban? című pamfletje, mely nagy siker volt. A másik Lajos Iván Németország háborús esélyei a német szakirodalom tükrében című könyve - a 38 ezer példányban megjelent mű miatt Teleki parlamenti interpellációt is kapott, melyre azt válaszolta: „Mihelyt megjelent, kértem a német követséget, legyen segítségemre annak megállapításában, van-e olyan citátuma a könyvnek, amelyet nem Németországban megjelent könyvből vett át a szerző. Erre a felkérésemre a mai napig sem kaptam választ.”21 Érthető is a mű kapcsán keletkezett felháborodás, hiszen ebben a Mein Kampf magyarokra vonatkozó részei mellett idézi a Hitlerre is nagy hatást gyakorló 19. századi Paul de Lagarde először 1916-ban, majd 1937-ben Németországban ismételten kiadott művének igen sommás mondatát: „A dunai birodalom minden néptörzse, beleértve a magyarokat is, Európának csak terhére van. Minél előbb pusztulnak el, annál jobb reájuk és ránk nézve.”22 Az utolsó és egyben legnagyszabásúbb mű, mely 1941-ben ugyancsak titkos kiadásban jelent meg 3 000 példányban, és melynek szövegét a szerző Molnár Sándorral dolgozta át, Bajcsy-Zsilinszky Endre Helyünk és sorsunk Európában volt. A könyvet német tiltakozásra formálisan betiltották, de Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és Lee Tibor sajtóügyész közreműködésével - néhány tucat példány formális bezúzása után - a kiadó, Gergely R. a megmaradt kb. 600 példányt elrejtette.23 20 Uo. 42-45. 21 Uo. 65. 22 Uo. 64. 23 Uo. 78. 24 MNL OL - P 2343 -1. - 9. - 5. - No. 1/1., 1/2. Az irat két eredeti példányban található az iratanyagban. 25 MNL OL - P 2343 -1. - 9. - 5. - No. 1/1. - 2. old. 26 MNL OL K 29 - 1. - f/4. - 4. folio. Az 1940. december 27-én kelt levél homályos fogalmazása egyértelműen konspirációs tevékenységet sejtet. A levél mellett található Csurai saját kezű önéletrajza. A Varga Béla által írt levél megszólítása Méltóságos Uram! Kedves Barátom - ezért valószínűleg Kovrignak szólt, ugyanis ha Telekinek írta volna, akkor vélhetőleg excellenciás lett volna a megszólítás. 27 MNL OL - P 2343 -1. - 9. - 1. - No. 7. Az iratok megsemmisítésére vonatkozó utasítás: MNL OL - P 2343 - 1. - 9. - 1. - No. 10., erről Roósz is beszámol Id.: MNL OL - P 2343 -1. - 9. - 5. No. 18. - 8. old., valamint Molnár is ld.: Molnár S.: i. m. 85-90. Molnár tudósít arról is, hogy a történtek dokumentálása érdekében minden röplapból eltettek három-három példányt, melyeket Roósz nővérénél rejtettek el, aki 1944-ben, a nyilasoktól való félelmében elégette azokat. Az ügyviteli iratok töredékén kívül fennmaradtak Kovrig Béla félhivatalos levelei is Id.: MNL OL K 29 - 2. tétel. Ezekben többnyire protokolláris témájú iratok vannak, többek közt megtalálható az iratanyagban Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát 1939. január 10-én kelt, Kovrig előléptetéséhez gratuláló levele és az arra írt válasz is Id.: MNL OL K 29 - 2. - 59-60. folio. Egy másik érdekes irat Hamvas Bélának a Fővárosi Könyvtár fejléces papírján 1939. október 28-án kelt levele, melyben tudatja, hogy kész a meghívásnak eleget tenni, és kéri Kovrigot, hogy közölje a megbeszélés helyét és idejét Id.: MNL OL K 29 - 2. - 39. folio. Ez utóbbi megkeresés esetleg Hamvas Világválság című esszéjének előző évi megjelenéséhez kapcsolódik, mely felkelthette Kovrig figyelmét. 28 MNL OL - P 2343 - 1. - 9. - 5. - No. 14. 29 MNL OL - P 2343 -1. - 9. - 5. - No. 8. Urbán tévedett az első mondat: Gál. 3,28., a második: Kol. 3,25. Kovrig ekkori tevékenységéről is tanúskodik Varga Béla 1945-ben adott írásos nyilatkozata, melyet Roószhoz hasonlóan szintén az igazolóbizottsági eljárással kapcsolatban tett. 24 A hat oldalas, gépelt, minden oldalán lepecsételt és aláírt nyilatkozatból megtudható, hogy kifejezetten Keresztes- Fischer kívánsága volt a hivatal megszervezése és szellemi vezetőjéül Kovrig kijelölése, mivel „egyetemi magántanári minőségében, hivatalos megbízás nélkül, önszántából, éveken át - még Gömbös Gyula delelése idején is - tudományos alapossággal, írásban és szóval állhatatosan küzdött a nácizmussal szemben.”25 Kovrig munkája kapcsán felkereste a Független Kisgazdapárt alelnökét, Varga Bélát, és Telekire, valamint Keresztes-Fischerre hivatkozva kérte segítségét, különösen a Somogy megyében található Volksbund és nyilas szervezetek és személyek megfigyelésére. Kapcsolatuknak nyoma is maradt, ugyanis Varga egy Csurai Mihály nevű személyt javasolt a - levélben nem részletezett - somogyi munkára oly módon, hogy felvennék fővárosi műszaki tisztviselőnek (vélhetőleg névleges állásba, a valódi munkát Somogybán végezve), mivel ismerős Somogybán és „ért a nép nyelvén”, ezért szerinte teljesen alkalmas a feladatra.26 Teleki Pál halálát követően Kovrig benyújtotta lemondását, ezt követően Bárdossy László miniszterelnök utasította valamennyi nyilas- és Volksbundellenes irat megsemmisítésére, és 1941. május 21-én felmentette a Nemzetpolitikai Szolgálat vezetése alól.27 Ezt követően szociológiai katedrát kapott a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen és az újonnan alapított Közgazdaságtudományi kar dékánja lett, végül 1942-1943-ban az egyetem rektora volt. Kolozsvári tanári működése során is folyamatosan hangoztatta nézeteit és felháborodását a zsidóüldözés miatt. Lazar Livius, az egyetem egyetlen román professzora azt nyilatkozta, hogy Kovrig részéről soha nem tapasztalt nemzetiségi türelmetlenséget, sőt „előttem mindig fölháborodva, undorral telten nyilatkozott a zsidóság üldözéséről és 1941 óta, tehát közelebbi megismerkedésünk óta, mindig - és pedig igen sűrűn - hirdette, hogy Németország elveszíti a háborút.”28 Urbán Gusztáv táblabíró nyilatkozata alapján értesülünk arról, hogy a német megszállás után, 1944 áprilisában, a Kolozsvárott alapított Congregatio Incarnatae Sapientiae kongregáció prefektusaként Kovrig a Korinthosziakhoz írt levélből a következő igékre alapozta beszédét: „Nincsenek többé sem zsidók sem görögök, sem rabszolgák sem szabadok, mert mindnyájan egyek vagytok Krisztusban. Aki igazságtalanságot követ el, elnyeri igazságtalanságának büntetését.”29 Az adott körülmények között, amikor a zsidónak nyilvánított személyeket megkülönböztető jel viselésére kötelezték és gettóba zárták, ez igen bátor kiállásnak számított. Visszatérve Varga Béla nyilatkozatára, megtudjuk, hogy 1943. augusztus 23-ára Apor Vilmos győri püspök elnöklete alatt Kovrig egy tanácskozást hívott össze, melyen az ország legismertebb katolikus vezetői - köztük Varga Béla - a Katolikus Szociális Népmozgalom nevű szervezet megalakításáról döntöttek. Az értekezleten tartott nyitóbeszédében Kovrig
