Szervellenőrzés

G. Vass István: Gyűjtőterületi munka az országos hatáskörű szerveknél az 1990-es években. • 1998. [LSZ 1998/3. 19-28. p.]

valamint aXXVI-XXVTI. fondfőcsoportba sorolt szervek. Az összevonás óta ezek a feladatok a Magyar Országos Levéltár V. és VT. osztályára hárulnak. 1. Az illetékességi körbe tartozó szervek számbavétele Az alkotmány 1989-90-es módosítása, illetve a politikai és gazdasági rendszerváltás az állami intézményrendszerben is jelentős, napjainkban is tartó változásokat gerjesztett. A rendelkezésre álló terjedelem ezek teljes körű áttekintését nem teszi lehetővé, így csak emlékeztetőül idézek fel néhány példát. A hatalmi ágak közötti súlyponteltolódást fejezte ki az Elnöki Tanács megszűnése és a köztársasági elnöki intézmény, illetve más vonatkozásban az Alkotmánybíróság létrehozása. A gazdasági élet szervezésével, a gazdasági folyamatok irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos állami szerepvállalás gyökeres átértékelését fejezte ki többek között az Országos Tervhivatal, az Országos Árhivatal vagy a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának jogutód nélküli megszüntetése, egyúttal a magántulajdonon alapuló piacgazdaság olyan új szerveinek a létrehozása, mint a Gazdasági Versenyhivatal, az Állami Bankfelügyelet (újabban: Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet), az Állami Biztosításfelügyelet, a Magyar Államkincstár és még jó néhány további központi állami intézmény. Már a Német-kormány idején megindult a miniszteriális struktúra átszabása, amely egyes feladatoknak a kormányzati munka szempontjából való leértékelését (pl. építésügy, külkereskedelem, iparirányítás stb.) és ezzel összefüggésben minisztériumok megszüntetését, míg másoknak felértékelését, s a korábbi országos hatáskörű szervek miniszteriális rangra emelését eredményezte (környezetvédelem, munkaügy, nemzetbiztonsági ügyek stb.). Ezzel párhuzamosan az új korszak újszerű feladataihoz és szemléletéhez igazodva szinte a semmiből keletkeztek olyan intézmények, mint a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Hivatal, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal stb. És akkor még nem is beszéltem azokról az ügykörökről, amelyek immár 50 éve bolyonganak a különböző főhatóságok között, anélkül, hogy helyüket megnyugtatóan és tartósabban ki tudnák jelölni (vízügy, szociálpolitika, egészségbiztosítás, nyugdíjbiztosítás, az állam és az egyház közötti kapcsolatokkal összefüggő kormányzati feladatok stb.). Mindezek alapján nem túlzás azt mondani, hogy a magyar közigazatás, sőt általában az állami szervek rendszerének továbbra is legfőbb jellemzője a folyamatos átszervezés, az állandó változás, amelynek levéltári eszközökkel való nyomon követése nem is olyan egyszerű feladat.5 A rendszerváltást megelőzően, 1988-ban, az Új Magyar Központi Levéltár sokszorosított szervjegyzékben rögzítette az illetékességi és gyűjtőkörébe tartozó szervek listáját.6

A fenti változások figyelemmel kísérését és regisztrálását a továbbiakban az egyes referensek végezték a szervnyilvántartó lapok és a látogatási napló vezetésével, illetve a megszűnt szervek dossziéinak lezárásával, s az újak dossziéinak megnyitásával. Az adatgyűjtés legfontosabb forrásai a Magyar Közlönyben és a tárcaközlönyökben közzétett jogszabályok és közlemények, valamint a főhatóságoktól és az egyes szervektől esetenként beszerzett információk voltak. Egy ilyen természetű munka még konszolidált viszonyok között is csak bizonyos hibaszázalékkal végezhető, ebben az időszakban azonban az Országos Levéltár említett újraegyesítése, a vezetők és a referensek fokozatos kicserélődése, a kárpótlással összefüggő ügyfélszolgálati munka miatt a gyűjtőterületi feladatok végzése időnként háttérbe szorult, s ez még inkább azt eredményezte, hogy nyilván-20