Iratértékelés, illetékesség
Sasfi Csaba: Egészségügyi dokumentáció mint a levéltáros szakma (egyik) nagy kihívása. Levéltári Közlemények, 91. (2020) 123-146.
Egészségügyi dokumentáció mint a levéltáros szakma (egyik) nagy kihívása értékelését. A problémát azonban az új szabályozás nemhogy a megoldás irányába mozdította volna el, hanem a levéltárszakma ezirányú részkompetenciáját figyelmen kívül hagyta, és így az amúgy valóban nem egyszerű feladatot egyoldalú és ötletszerű eljárássá egyszerűsítette. Takács meglátása szerint azonban az egészségügyi dokumentáció tartalmi értékelését „csak valamennyi érintett (a kórházak illetékesei, orvosok, orvos-történészek és az önkormányzati levéltárak munkatársai) összefogásával lehet elvégezni”.14 14 Takács: i. m. 47. 15 Lakos János: Jelentés a levéltári szakfelügyelet 2003. évi működéséről és ellenőrzési tapasztalatairól. Levéltári Szemle, 2004. 1. sz. 68-80., itt 72-73. 16 Kántor: i. m. 36. 17 Fehér - Horváth: i. m. 37. A levéltári szakfelügyelet 2003. évi jelentésében ismét felmerült, hogy hiányzik egy tényleges országos egészségügyi szaklevéltár, mert a SOMKL nem tud eleget tenni az Eüaktv vonatkozó rendelkezésének.15 Ekkor egyfajta áthidaló megoldásként a vezető szakfelügyelőben egy ad hoc vegyesbizottság szükségessége fogalmazódott meg, amelyben a levéltárosok, szakorvosok, gyógyszerészek és a szakigazgatás képviselői kapnának helyet, hogy a tudományos jelentőségű maradandó értékű egészségügyi dokumentáció helyzetét felmérjék.16 Végül 2004 szeptemberében az Önkormányzati Levéltárak Tanácsa (ÖLT) konferenciát szentelt az egészségügyi dokumentáció problémájának, ahol több előadás révén a kérdéskört átfogóan megvitatták. Némi szünet után, 2007-ben a tárgyat érintő tanácskozások ismét megindultak, majd 2008-ban széleskörű intézményközi munkacsoport jött létre, amely a korábbi alkalmak dokumentációját felhasználva három konzultációt folytatott ez ügyben.17 Ezek során az egészségügyi dokumentáció megőrzésének perspektivikus kérdéseit tárgyalták meg. Szóba került az egészségügyi levéltár kialakítása, az egészségügyi dokumentáció megőrzése, a digitalizáció kérdése, az intézményi együttműködés és mindezek pénzügyi hátterének biztosítása. E megbeszélések egyik markáns intézményi szereplője az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) volt, élén Kárpáti Zsuzsa főigazgatóval. Ez az intézmény megcélozta az országos egészségügyi levéltár feladatkörének kialakítását és ellátását. Alapja az a minisztériumi rendelkezés volt, amely az EKI-t jelölte ki a 2007-ben jogutód nélkül megszüntetett országos szakkórházak iratanyagának és adatállományainak kezelésére. Ennek az összesen több mint 23 ezer iratfolyóméternyi iratanyagnak a kezelése során szerzett szakmai rutin lett volna a teljeskörű szakterületi feladatellátás kiindulási alapja, amelynek továbbépítését a közlevéltárak szakmai támogatásával képzelték el. Azonban e tervek nem valósultak meg, az országos feladatkörű egészségügyi-orvosi szaklevéltárat mind a mai napig nem hozták létre. Pedig minden érintett szerint egy ilyen intézmény lenne a leginkább kézenfekvő és megnyugtató megoldás az egészségügyi dokumentáció archiválási problémájára. 129
