Iratértékelés, illetékesség
Sasfi Csaba: Egészségügyi dokumentáció mint a levéltáros szakma (egyik) nagy kihívása. Levéltári Közlemények, 91. (2020) 123-146.
Levéltártan Az ÖLT égisze alatt szervezett fenti munkálkodás főbb eredményeit és következtetéseit tartalmazza Fehér Csaba és Horváth J. András fentebb már említett, Egy irattípus krónikus állapotban: a kórlapok című, a Levéltári Szemlében 2009-en megjelent helyzetelemző tanulmánya. Ez bemutatja annak a felmérésnek az eredményeit, amelyet 2008-ben végeztek a keletkeztető egészségügyi szervek irattáraiban őrzött egészségügyi dokumentáció helyzetéről. Ismertetésére az alábbiakban, az egészségügyi dokumentáció irattípusának és iratállományának tárgyalásakor térek ki, most e szöveg gondolatmenetem szempontjából leglényegesebb, a jogszabályi feltételekre vonatkozó megállapítását emelem ki: „A hatályos jogszabályok értelmében az 50 éven túli beteg-nyilvántartási iratoknak közlevéltárban lenne a helyük. ”18 Ez felveti ugyanis azt az egész történetben fontos kérdést, hogy pontosan mire terjed ki az Eüaktv tárgyi/anyagi hatálya. Megítélésem szerint a jogalkotásról szóló 2010. CXXX. törvény alapján az Eüaktv a hatályba lépése előtt keletkezett köziratokra nem vonatozik, ezek az 1969. évi TI. törvényrendelet, annak végrehajtási rendelete (30/1969. kormányrendelet), illetve a 30/1971. EÜM-utasítás hatálya alá, tehát a közlevéltárak illetékességébe tartoznak. Ez természetesen további jogszabály-értelmezési kérdéseket vet fel elsősorban a közlevéltárba került és esetlegesen az ezt követően bekerülő egészségügyi dokumentáció kutathatóságával kapcsolatban. 18 Fehér - Horváth: i. m. 44. 19 Az Adatvédelmi Biztos éves beszámolója (2010), 156. 20 Erre vall annak feltételezése, hogy a közlevéltári irattár (kórlap tár)-ellenőrzés reális adatvédelmi kockázatot jelentene. Mindenesetre ezen alkalmakkor az adatvédelmi megbízott jelenlétével gyakorlatilag a legkisebb kockázat is kizárható lenne. A 2010-es évek fejleményei az egészségügyi dokumentáció terén Ennek az időszaknak a kezdetét az adatvédelmi biztos azon állásfoglalásához köthetjük, amelyet egy levéltáros tájékoztatási kérelmére adott arra vonatkozóan, hogy „az egészségügyi szervek iratkezelésének ellenőrzése során törvénysértésnek minősül-e, ha forrásértékelési célból egészségügyi dokumentációkba tekint be - továbbá - az egészségügyi dokumentáció köziratnak vagy magániratnak minősüle”. A biztos így válaszolt a kérdésre: „Tekintettel arra, hogy az egészségügyi intézményekben köziratnak csak az intézmény működésével összefüggő iratok számítanak - az egészségügyi adatok nem a levéltár ellenőrzési hatásköre csak az előbbiekre terjed ki. Az egészségügyi dokumentációkba - mivel azok nem minősülnek köziratnak - a levéltáros nem tekinthet be. (ABI-1985/2010/K). ”19 A biztos kategorikus állásfoglalása aligha segítette a fennálló - általa nyilván nem is észlelt20 - levéltárszakmai probléma megoldását. Álláspontja ahhoz a jogvédő doktrínához áll legközelebb, miszerint egészségügyi dokumentáció csak az érintett határozott rendelkezésére kerülhet levéltári megőrzésre. 130
